Édes Anna /1926/

Szereplők:
Édes Anna - cselédlány
Vizy Kornél - miniszteri tanácsos, majd államtitkár
Vizy Kornélné /Angéla/ - felesége
Patikárius János - Vizyné bátyjának a fia
Moviszter Miklós - Vizyék háziorvosa, egy házban laknak
Druma Szilárd - fiatal ügyvéd
Ficsor - Anna rokona, a ház házmestere
Ficsorné - a felesége
Tatár Gábor - Vizy kollégája
Stefi - Drumáék cselédje
Etel - Moviszterék cselédje
Elekes Józsi - Józsi Jancsi barátja, egy bankban dolgoznak
Báthory Árpád - kéményseprő, Anna kérője
Katica - Vizyék előző cselédje
Szűcs Antal - rendőrőrmester
Édes István - Anna apja

A mű egy abszurd jelenet leírásával kezdődik, amiből megtudjuk, hogy 1919. július 31-én őt órakor a népbiztos menekül az országból.
"Kun Béla repülőgépen menekült az országból. Délután - úgy öt óra felé - a Hungária Szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép, átrepült a Dunán, a Várhegyen merész kanyarodással a Vérmező felé tartott.
A gépet maga a népbiztos vezette.
Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgy hogy az arcát is látni lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsut is intett egyeseknek.
Zserbókat vitt, melyekkel teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes jótékony hölgyek drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjáról vastag aranyláncok lógtak. Egyik ilyen aranylánc mikor az aeroplán magasba lendült, s eltűnt az ég messzeségében, le is pottyant a Vérmező kellős közepére, és ott egy öreges úr, régi krisztinai polgár, adóhivatalnok a Várban, a Szentháromság téren, valami Patz nevezetű - Patz Károly József - meg is találta.
Legalábbis a Krisztinában ezt beszélték."
Vizy Kornél miniszteri tanácsosnak ez nagyon jó hír, hiszen gyűlölte a vörösöket. A háború alatt tönkrement, a bolsevizmus alatt pedig koplalt. Egyetlen vagyonaként kétszintes háza maradt meg, melynek első emeletét ők lakták, a második emeleten pedig háziorvosa, és egy fiatal ügyvéd, Druma Szilárd lakja. Házát a vörösök kommunizálták, az orvost túsznak vitték, egyszer a feleségét is letartóztatták, mikor egy asztalkendőt rázott ki az erkélyen. Az volt a vád ellene, hogy jeleket adott az ellenforradalmároknak.
A cselekmény 1919. július 31-én, a bolsevista uralom bukása napján kezdődik. Vizyt határtalan örömmel tölti el a vörösök bukásának híre. Szinte vígjátékba illő az a helyzet, ahogy először meglátjuk Vizyt, rongyos ruhában, viseltes cipőben, mint egy csavargó, hogy proletárnak tűnjön, hever az ágyon, miközben a cseléd ímmel-ámmal dolgozik. A csöngetésre még összerezzen, de amikor meglátja, hogy csak Ficsor, a házmester jött, újra olyan lesz, mint régen. A házmester, aki a vörösök ideje alatt sokra vitte, házbizalmi volt, a spionkodó, köpenyegforgató, stréber, mindig az éppen aktuális hatalmat szolgáló ember típusa, most újra a régi hajbókoló szolgává válik.
A betoppanó Vizyné ingerülten kihajítaná ezt a "piszok bolsevistát", de Ficsor bámulatosan kezeli a helyzetet, egy alázatos kézcsók után, az asszony fülébe súgja a varázsmondatot.
"- Méltóságos asszony - szemét a földre sütötte -, volna egy lány.
- Micsoda?
- Egy cselédlány.
Vizyné azt hitte, hogy a füle cseng, hogy nem jól értette. Rátekintett a házmesterre, mély, titkolhatatlan érdeklődéssel. Szeme fölragyogott. Nagyobb örömet akkor sem érezhetett volna, ha egy gyémánt nyakéket ígérnek neki."
Vizy Kornélné gyönge idegzetű, hisztériás jellemű nő. Kislányát, Piroskát első elemis korában veszítette el, s azóta sem tudta kiheverni a gyermek halála miatt érzett fájdalmát. Híve a spiritizmusnak, és szeánszokon beszélget gyermekével. Boldogtalan életének egyetlen soha nem szűnő gondja a cselédkérdés. Most is új lányt keres, mert a jelenlegi szolgálót, Katicát éppen most küldte el.
Ficsor mindent megtesz, hogy a lányt, aki a rokona, megszerezze Vizynének, és már az asszony is mindenáron ragaszkodik, hogy megszerzi magának Édes Annát.
Hosszú várakozás után, augusztus 14-én megjelenik a háznál Anna. Amikor az asszony először meglátja, kis csalódottságot érez, majd egyszerre úgy érzi, hogy ő az a lány, akit évekig keresett.
Vizyné Annánál olyan dolgot tapasztal, amit eddig még senkinél nem látott. Minden munkát szó nélkül elvégez, mint egy jó tündér, olyan, keze nyomán nem marad más, csak rend és tisztaság. Egyetlen furcsa dolgot vesz nála észre, a lány az első napokban szinte alig eszik. Az asszony maga sem akarja elhinni, hogy megtalálta a tökéletes lányt, ezért próbáknak veti alá. Értékeket, pénzt hagy elöl, hogy megbizonyosodjon róla, nem lop. Majd úgy érzi, végre megtalálta a tökéletes cselédet. Minden munkát tökéletesen elvégez, nem szájal az asszonnyal. Vizyék mint valami érdekes és különös tárgyat úgy mutogatják őt a vendégeknek. A környéken is elterjed, hogy milyen tökéletes lányt talált. Az asszonyok irigylik Vizynét, hogy ilyen remek szolgálót talált, egyedül a halálos beteg Moviszter szánja a cselédet, emiatt azonban mindenki bolondnak tartja. Most már egyedül is meri hagyni, programokat csinál, és ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen teljesen egyedül van.
A családhoz megérkezik Vizyné testvérének léha fia, Patikárius Jancsi, akit apja azért küldött sógorához, hogy faragjon embert a fiából. Vizy egy bankigazgató ismerőse megígérte, hogy állást ad a fiúnak. Október elején Vizyéket meghívja Patikárius Ferenc Egerbe, szüretre.
Jancsi úrfi kihasználja távollétüket, elcsábítja a lányt. Barátjának, Elekesnek ujjongva meséli hódítását. Anna szerelemre gyúl a fiú iránt, de Jancsi csak játszik vele, csak a szenvedélyét éli ki rajta. Miután a család hazatér, Jancsi többet nem törődik a lánnyal, rá se néz, undorodik tőle. Anna terhes lesz, Jancsi ráveszi, hogy az általa adott gyógyszerrel hajtsa el a magzatot. Anna beveszi a gyógyszert, és beteg lesz tőle. Végül is az úrfi elköltözik Vizyéktől, majd külföldre megy.
Anna megismerkedik egy tisztességes férfivel, Báthory Árpáddal, a kéményseprővel, aki náluk dolgozott. Megkéri a lány kezét, a többi cseléd is rábeszéli, Anna végül igent mond, és fölmond az asszonyának. Vizyné ezt teljesen lehetetlennek érzi, beteg lesz és hisztériás jelenet közben lebeszéli a házasságról Annát. Anna végül is marad, visszautasítja a kéményseprőt, aki pár hét múlva megnősül.
Közben - a farsang idejére - hazatér Jancsi, este mulatságot rendez barátainak, majd ahogy jött, észrevétlenül távozik.
A méltóságos urat államtitkárrá nevezik ki, és ez alkalomból fényes estélyt rendeznek. Etelt és Stefit hívják át felszolgálni, a csodálatos szobalányt nem is engedi asszonya a vendégek közé. Miután a vendégek távoznak, Anna az egyetlen, aki nem bír nyugovóra térni. Az asszony egyszer csak arra ébred, hogy Anna az ágya szélén ül. Vad dulakodás közben Anna leszúrja az asszonyt, majd a férfit is megöli.
"Ekkor két tenyerét arcára tapasztva, eliszonyodott magától. Úgy félt, hogy szíve jéggé dermedt. Kapkodva szedte rongyait, összekötötte a batyut. Ki innen, menekülni hamar, el innen. A ház a muri után még aludt. A padlásra is futhatott volna, vagy talán a pincébe, elbújni a mángorló mögé. De attól tartott, hogy a lépcsőházban valaki leselkedik rá. Batyuját ledobta."
Délelőttig gubbaszt a lakásban, végül a rendőrök törik rá az ajtót. Senki nem érti a tettét, nem próbált menekülni, nem vett el semmit. Börtönbe zárják, a tárgyaláson is hiába faggatják, nem mond semmit. A tanúk közül egyedül Moviszter doktor védi. Ridegen bántak vele ezt vallja. Nevetségesnek, szánalmasnak, korlátolt embernek tartják doktort, amikor védi az öntudatlan, szerencsétlen lányt.
Annát végül tizenöt évi fegyházra ítélik. Lassan az emberek is elfelejtik, végül már senki sem emlékszik rá.
Kosztolányi így kommentálta az Édes Annát: "Egyik támadóm szememre lobbantja, hogy az Édes Anna című regényből, amelyben leginkább kifejtettem politikai meggyőződésemet, "nem mertem levonni a szociális következtetéseket". Hiszen ennek minden sora éppen azt hangoztatja, hogy nincs szociális következtetés, csak emberség van, csak jóság van, csak egyéni szeretet van, és a gyilkosságnál is nagyobb bűn, ha valaki fennhéjázó, amiért egy kés se elég megtorlás, és a legnagyobb erény a lényegbeható, figyelmes tisztaszívűség, mert többet, gyökeresebbet úgysem tehetünk itt a földön."