Eredeti neve Daniel Foe volt, önkényesen változtatta meg nevét Defoe-ra. Apja mészárosmester és gyertyaöntő volt, és a kornak megfelelően fiát puritán nevelésben részesítette, és a vallási buzgalom mellett gyakorlatiasságra tanította.
Aránylag fiatalon önálló kereskedőként járta be Angliát és Európa több országát. Talán túl merész vállalkozásokba kezdett és ezek miatt keveredett perekbe, majd adóságokba, s jutott csődbe 1692-ben. 1703-ban szélsőségesen puritán nézetei miatt előbb pellengérre állították, majd börtönbe került. Angliában ebben az időszakban két politikai párt jött létre, az ipari-kereskedő burzsoázia érdekeit képviselő whigek, és a földbirtokos osztály érdekeit szem előtt tartó toryk. A whigekkel tartó Defoe szabadulása áraként a konzervatív birtokos arisztokráciát tömörítő tory párti miniszterek titkos ügynöke lett. A skót-angol unióval kapcsolatban azt a megbízatást kapta, hogy közvélemény-kutatást végezzen. Ezidő alatt, majd visszavonulása után újságíróként és szerkesztőként dolgozott. 1704-1713 között a The Review című újságot szerkesztette, miközben regények és röpiratok sokaságát alkotta meg. Defoe a korabeli Anglia legtipikusabb középosztálybeli képviselője. Első műve az 1698-ban elkészült Esszé tervezetekről című munkája gazdasági és szociális javaslatok gyűjteménye.
Ironikus hangú röpiratai közül a leghíresebb a Hogyan bánjunk el rövid úton a disszenterekkel.
Máig legnépszerűbb regénye, a Robinson Crusoe 1719-ben jelent meg először, rögtön óriási sikert aratott, a világ csaknem minden nyelvére lefordították.
1722-ben készült el Moll Flanders örömei és viszontagsági című munkája, melyben egy hányatott sorsú asszony mondja el saját élettörténetét. Mind a Robinsont, mind a Moll Flanderst megfilmesítették.