Úri muri /1927/
Szereplők: Szakhmáry Zoltán - pusztai birtokos Borbíró és Csörgheő Csuli - pusztai birtokosok Lekenczey Muki - /gr. Goluchowsky Agenor/ könyvárus Wagner - zenetanár Rozika - Zoltán szerelme Rhédey Eszter - Zoltán felesége Zsellyei Balogh Ábel ezredes - Zoltán nagybátyja Fancsali - Csuli szomszédja Boka Pista /Igazmondó/ Dobokay Bandi - őrnagy Parragh Gábor Kudora, Malmosi, Kalma István és Vasgyúró Palya vendégek Kormos Bandi - főügyész Borbély Zsiga - politikus Pista - polgármester Lefkovics - boltos Farkas Mihály - mezőrendőr
A regény cselekménye négy nap alatt, a millennium esztendejében játszódik le öt helyszínen, ahol igazán nem történik semmi. Vidéki földbirtokosok és a magukkal hozott pesti vendégek mulatnak, vendéglőben tivornyáznak, a tanyán tivornyáznak, vagyis élik mindennapi életüket, isznak és adomáznak. A történet 1896. június 7-én kezdődik, de az a társadalmi helyzet, amit az író bemutat, az saját jelenére is igaz. Az unalom az, ami legjobban jellemzi az urak életét, a semmittevés határozza meg mindennapjaikat. A mű főszereplője Szakhmáry Zoltán, a háromszázötven holdas dzsentri. Ő az egyetlen, aki szeretne tenni valamit. A történet egy meleg poros szürke pénteki napon kezdődik, és június 11-én hétfőn a főhős halálával ér végett, tehát a főszereplő utolsó napját követhetjük végig. A szereplőkkel először a Sárga Rózsához címzett vendéglőben találkozunk. Az óriási forróságban csak Borbíró üldögél a kocsmában, és ide érkeznek egymás után a szereplők. Szakhmáry Zoltán a mű főszereplője, a legfiatalabb köztük, neki van a legnagyobb birtoka, nagyra törő, művelt és tehetséges ember. Borbíró, Csörgheő Csuli és Szakhmáry Zoltán sajátságosan ismerkedik meg egy betévedt idegennel, a könyvügynök Lekenczey Mukival. A könyvvigéc húsz tojásból rendelt rántottát, és amikor elébe teszik, Csörgheő Csuli odamegy hozzá és kézzel a szájába töm egy darabot. Erre Lekenczey leteszi a kést, és ő is kézzel kezd ez étkezéshez. Az uraknak megtetszik az ügynök, maguk közé ültetik, együtt isznak, és kezdetét veszi a regény cselekménye, a több mint négy napig tartó mulatozás, anekdotázás. Egy remek tréfát eszelnek ki az urak, a könyvügynököt mint gróf Goluchovsky Agenor külügyminisztert fogják bemutatni a városban. Csini folytatja a tréfák sorát, becsapja a földmunkát vállaló kubikusokat, hashajtót kever a cigányok italába. A mulatozás Csuli tanyáján, a "Nyomorlakon" folytatódik. Miközben az urak vigadnak, és kacagnak a rászedett cigányokon, kiderül, hogy a házigazda kedvenc malaca beteg, majd el is pusztul. Csini a két fiát nem gyászolná olyan őszinte bánattal, ahogy ezt a disznót. A vendégek ezután Zoltán tanyájára indulnak, itt folytatják a mulatozást. A vendégek Zoltán tanyáján remekül érzik magukat. Az Alföld közepén egy valóságos tündérlakot hozott létre. Szakított a külterjes gazdálkodással, intenzív növénytermesztésbe kezdett. Zoltán este magára hagyja vendégeit, hogy az éjszakát a summáslányok közül szerelméül kiválasztott Rozikával töltse. Ekkor derül ki a titka, amiről mindenki suttog, de senki nem tud semmit. A tekintélyes úr gyönyörű lányt rejteget a puszta közepén létrehozott paradicsomban. Taníttatta írni, olvasni, nyelvekre, zenére, egy valóságos kisasszonyt faragott belőle. Rozika mesél az életéről, elmondja, hogy vőlegénye öngyilkos lett miatta, mert annyira szerette, és a szülei máshoz akarták hozzáadni. Beszél arról, hogy már sok férfi környékezte meg. Zoltán hirtelen ráébred, hogy a lány nem őszinte szerelemmel szereti. "S most valami rettenetes dolog történt vele. Rájött valami rettenetes titokra, ami már réges-régen kínozta, kinyílt előtte valami: meglátta ugyanazt a mozdulatot, ugyanazt az odaadást, ugyanazt a szakszerű munkát, amit mordig mély undorral látott a szerelem szaknémbereinél. S lelohadt minden tüze és vágya és feneketlen örvénybe szédült. Ez a lány egy született prostituált. Rászületett, annak termett: az. Megértette, hogy lehetséges, hogy ez is van, mint ahogy van művészi hivatás, ahogy van prófétai elhivatottság, ahogy van talán minden mesterségben rászületettség: ez a lány nem feleség, nem élettárs, ez a szerelemnek hivatásos művelője... Rettenetes." Zoltán hirtelen megundorodik tőle, otthagyja, visszamegy vendégeihez. Zoltánnak egyrészt szembesülnie kell azzal, hogy egy prostituáltat szeretett, aki nem szerelemből volt vele, csak azért, hogy kiemelkedhessen a paraszti sorból, és az első adandó alkalommal el fogja hagyni az őt kitaníttató "Zoli bácsit". Másrészt rá kell ébrednie arra is, hogy újító ötletei nem válnak be, a korszerű gazdálkodás nem kifizetődő, a ránehezedő óriási bankhitellel nem tud mit kezdeni. Tehát megbukott mint férfi, mint szerető, mint gazdálkodó és mint vállalkozó is. Dühödten inni kezd, és amikor a vendégei kérdezik, hogy kit rejteget a hátsó szobában, milyen tündért őriz ott, kedvetlenül hárítja el magától a kérdéseket, majd rávágja, hogy egy lotyót, és a vendégsereg elé rendeli Rozikát. A lány kihasználja az alkalmat, és megkéri Lekenczeyt, adjon neki egy fővárosi címet: el akar menni Zoltántól, új életet akar kezdeni megtakarított pénzével. Másnap keserű gondolatokkal ébred Zoltán, anyagi helyzete aggasztó és érzi, hogy a lány is el fogja hagyni. A zsidó boltostól, Lefkovitstól kér száz forintot, hogy kifizesse adósságát a csugariaknak. Az utcára érve Csulival találkozik, és őt kéri meg, hogy mondja meg a csugariaknak, majd vasárnap megkapják a pénzüket. Csulmak azonban bolond ötlete támad, főszolgabírónak adja ki magát, s azt mondja, hogy Csugar ég. Ezt hallván a csugariak azonnal hazaindulnak. Zoltán visszatér a birtokára, ahol az a hír fogadja, hogy a felesége jön ki a tanyára. Eltávolíttatja Rozikát a házból, odaadja az utolsó száz forintosát, amit a zsidótól kapott. A lány azonban nem a másik tanyára megy, hanem az állomásra, hogy Pestre utazzon. Rhédey Eszter, Zoltán felesége már évek óta nem járt a tanyán, földúltan érkezik férjéhez, mert azt a hírt hallotta, hogy Zoltán elválik a feleségétől, és azt a kis summáslányt veszi el. Hiába távolították el a lányt a házból, az asszony érzi, hogy férje már nem szereti. Zoltán hazaviszi feleségét a vendég Lekenczeyvel együtt, de közben csak Rozikára tud gondolni, gyötrődik a lány miatt, most nem érzi lotyónak. Felesége meghallja, amikor urának üzenetet hoznak a lánytól. Az asszony elkéri Zoltántól a levelet, megígéri, ha méltónak érzi a lányt az urához, kitér az útjukból. A levélből megtudják, hogy a lány elutazott, soha nem találkozik többet a férfival. Iszonyú jelenet játszódik le a házastársak között, Zoltán elmondja a feleségének, hogy szerelmes a lányba, az asszony jelenetet rendez, foggal-körömmel esik a férjének. Zoltán otthagyja, nem tud a lány után menni, de hazamenni sem akar, feldúltan a kaszinóba rohan. Úgy érzi, ha hazamenne, lemondana az életéről, a vágyairól, jelleméről, szabadságáról. A felesége többet nem engedi a tanyára, nem tudja elkezdett művet befejezni. Zoltán részt vesz az urak vad tivornyázásában, most tudja meg a csugariak esetét is. Kívülállónak érzi magát ezek között az emberek között. Ők a régi idők tanúi, igaz magyar urak, akik képtelenek a változtatásra, és szép lassan el fogják veszítem birtokaikat. Ők az Alföld ősi urai, akik inkább meghalnak, mintsem a kultúra háziállatává szelídüljenek. És ő? Ő érezte a változások szükségességét, rengeteg szépet és jót tervezett, nála az embereknek magasabb bér, emberibb életmód jutott volna. Bár különb, mint cimborái, de az őt körülvevő mocsárból mégsem tud kiemelkedni. Ez az éjszaka más, mint a többi. Olyan urak éjszakáznak most itt - tanárok, hivatalnokok -, akik mintha megsejtenék, különös események történnek most. Az utolsó jelenet színhelye ismét Zoltán birtoka, a Tündérlak, ahova meghívta az egész társaságot. Már mindenki tudja, hogy mi történt vele, de senki nem beszél róla. Óriási mulatozás kezdődik a tanyán, az urak felkeltik a summáslányokat, s együtt mulatnak. Borbíró az egyetlen, aki érzi, hogy Zoltánnal nincs minden rendben. Figyelmezteti is a többieket, hogy vigyázzanak a férfira, de szavait senki sem veszi komolyan. "- A, gyáva ez ahhoz - mondta Csuli legyintve. Zoltán elsápadt s végigborzongott, megvonaglott s elkiáltotta: - Az én nótámat: "Ég a kunyhó!..." A tüdővészes cigány rázendített: Ég a kunyhó, ropog a nád, Szorítsd hozzád azt a barnát!... S Zoltán abbahagyta a táncot, egy nagy szédületben és keringő bánatában s felpillant, épp a szeme előtt, feje fölött van a náddal fedett kisebb pajta, a nádvégek ott lenyúlnak a szeméig, arcáig... Mikor kisfiú volt, nádmézet keresett ezekben az öreg nádszálakban, kóbor méhek édes raktárait habzsolta ki, most cigarettára gyújtott, s az égő gyufát a nádak alá tartotta. Mosolygott, ahogy a száraz nád percegve tüzet fogott. Füstcsomó kavarodott fel belőle, lilás, sárgás füstcsóva. Zoltán az égő tanyáján a recsegő-ropogó gerendák alatt, az őrjöngő tömeg közepette szíven lőtte magát. A tűz ropogott, az állatok, emberek veszettül bőgtek, ordítottak. A hajnalban az Alföld közepén egy tűzfáklya mutatott az égre, a tűz, a tűz, a szent tűz, amely minden rosszat megemészt..." |