Honoré de Balzac /1799-1850/
Apja eredeti nevén Balssa, hadsereg-élelmező tisztviselő volt, a család paraszti eredetű a "de" nemesi szócskát a családi név elé az író apja ragasztotta önkényesen. Tanulmányait az oratoriánusok vendome-i kollégiumában kezdte, majd jogi tanulmányokat folytatott. Egy rövid ideig egy ügyvédi irodában volt ügyvédbojtár, de közben a Sorbonne irodalomtörténeti előadásait is látogatta. Első regényeit még 1922-ben Lord R'Hoone, Horace de Saint Aubin, Saint-Alme álneveken jelentette meg. 26 évesen merész üzleti vállalkozásokba kezdett, nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de a vállalkozása csődbe jutott, és szinte egész életére eladósodott. Ebben az időben egy idősebb asszony, Madame de Berny támogatta. Több sikertelen munkája után 1829-ben adta ki A huhogók című történelmi témájú regényét, és A házasság fiziológiája című munkáját. /A huhogók című művét a 1980-as évek végén filmre vitték Sophie Marceau-val a főszerepben./ Ezzel a két könyvével nagy sikert aratott, a párizsi társaság közkedvelt alakja lett, több újság munkatársának kérte föl, sorra publikálta műveit. 1833-ban ismerkedett meg egy lengyel nagybirtokos feleségével, Hanska grófnéval, aki élete nagy szerelme lett. 1836-ban megvásárolta a Chronique de Paris c. lapot, de hamarosan megvált tőle. Sokat utazott, járt Ausztriában, Svájcban, Itáliában, nagyvilági életet élt, s eközben fáradhatatlanul gyakran napi tizenkét-tizenhat órát dolgozott Már ifjúkorában kísérletezett a drámaírással, 1840-ben mutatták be Vautrin című drámáját. A darab megbukott, és a rendőrség is betiltotta. Ugyanebben az évben Révié Parisienne címen rövid életű folyóiratot alapított. 1834-ben a Goriot apó írása közben merült fel benne a terv, hogy egyetlen, ciklusokra és regényekre, elbeszélésekre osztott hatalmas műben foglalja össze a kor társadalmát és annak erkölcseit, beiktatva néhány sikerült régi művét. Műveit az alakok visszatérésével, ismétlődésével hatalmas, egymással összefüggő regényciklussá rendezi. E cél érdekében néhány korábbi művében egy-két hősének a nevét is megváltoztatta. 1841-ben választotta regényciklusának az Emberi színjáték gyűjtőcímet. A cím Dante Isteni színjátékára utal. Balzac alkotása több mint 90 kisebb-nagyobb műből áll. 1842-ben jelentek meg először összegyűjtve és csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai. Balzac még további 50 regény megírását tervezte. Nagyszabású munkája közben több utazást tett Oroszországban, Németországban. 1841-ben meghalt Hanska gróf, Balzac megkérte az özvegy kezét, házasságukra azonban csak később került sor. A forradalom híre Párizsban érte, nemzetgyűlési képviselőként lépett fel, de megbukott. 1850-ben már súlyos betegen Bergyicsevben nőül vette a grófnét. Májusban tért vissza a francia fővárosba, egészségi állapota romlott, hashártyagyulladást kapott és augusztusban meghalt. Sírja fölött Victor Hugo mondott beszédet: "Roppant küzdelmet vívott a modem társadalommal. Ábrándokat tépett szét, reményeket oszlatott el, álarcokat szakított le."
Főbb művei: 1822 - Birague örökösnője 1822 - Az ardennes-i vikárius 1829 - A huhogók 1829 - A házasság filológiája 1831 - A szamárbőr 1833 - A vidéki orvos 1834 - Goriot apó 1837-1843 - Elveszett illúziók 1837 - César Birotteau nagysága és hanyatlása! 1838 - A falusi plébános 1839-1847 - Kurtizánok tündöklése és bukása 1841 - A kalandor 1846 - Betti néni 1847 - Pons bácsi Az Emberi színjátékba nem illeszkedő művei közül a legfontosabb: 1832-1837 - Pajzán históriák |