Ármány és szerelem /1784/

Személyek:
Von Walter, az első miniszter egy német fejedelem udvarában
Ferdinánd, a fia, őrnagy.
Von Kalb, udvarnagy
Lady Milford, a fejedelem kegyencnője
Wurm, a miniszter magántitkára
Miller, a muzsikus, városi zenész
Millerné
Lujza, a leányuk
Sophie, a lady komornája
A fejedelem komornyikja
Mellékalakok

Első felvonás
Miller, a muzsikus izgatottan jár fel-alá szobájában. Megalázottnak érzi magát; amiért Ferdinánd, a kancellár fia a lányába szerelmes. Nem képes elhinni, hogy az előkelő fiatalember tisztességes szándékkal közeledik a lányához. Felesége azonban örül, hogy leányuk szerencséje révén esetleg a család is jobb helyzetbe kerülne. Megjelenik náluk Wurm, von Walter első miniszter magántitkára. Wurm is szemet vetett a szép polgárleányra, Miller Lujzára. Millerré rátartian emlegeti, hogy családjuknál a miniszter fia, Ferdinánd is gyakori vendég. Miller nagyon határozottan igyekszik feleségét elhallgattatni; nem akarja, hogy családját megaláztatás érje. Ugyanakkor Wurm se nyeri el a muzsikus tetszését, hiszen a gyámoltalan ember ahelyett, hogy a lány szerelmét próbálná megnyerni, nála az apánál próbálkozik. Visszataszító alaknak tartja őt; semmiképpen nem lehet méltó Lujzához.
Lujza közben hazajön a templomból. Ferdinánd hozzárohan, és szenvedélyesen beszélgetnek kettőjük szerelméről. Lujza kétségbeesetten bizonygatja, hogy egy egyszerű polgárleány nem lehet Ferdinánd hitvese. Eközben a miniszter palotájában Wurm igyekszik Ferdinánd ellen fordítani az apját. Wurm magának akarja Lujzát, így különös hévvel bizonygatja a miniszternek, hogy a fia hozzá méltatlan kapcsolatot alakított ki a zenetanár lányával. A miniszter csupán léhaságnak fogja fel Ferdinánd vonzalmát; és még büszke is rá, hogy fia egy ilyen feltűnően szép lánnyal flörtöl. Fel sem merül benne, hogy gyermeke komolyan szerelmes lehet egy polgárlányba, sőt közös életet képzelhet el vele. Közli Wurmmal, hogy az ügy egyébként is hamarosan megoldódik, ugyanis Ferdinándnak feleségül kell vennie Lady Milfordot, a herceg kitartottját. Ehhez a házassághoz komoly érdekek fűződnek, a miniszter ugyanis csak így élvezheti továbbra is a herceg támogatását. Az uralkodó politikai házasságra készül, a miniszter tekintélye az udvarnál ugyanakkor a lady befolyásától függ.
A miniszter az udvarnagyot bízza meg, hogy készítse fel a ladyt fia látogatására. Megkéri arra is, hogy az udvarban terjessze el "Ferdinánd elhatározását". A szolgalelkű Kalb természetesen örömmel teljesíti a kérést. A hatodik jelenetben lényeges dolgokat tud meg az olvasó a hatalomról Ferdinánd és a miniszter párbeszédéből. Von Walter emlékezteti Ferdinándot a kötelező gyermeki hálára:
"Figyelj ide - a fiamhoz szólok, Ferdinánd; kinek az útját egyengettem, amikor elődömet eltettem az útból? Kinek csináltam helyet?"
Ferdinánd retteg attól a gondolattól, hogy ő legyen a gátlástalan gaztett mentsége. Még feldúltabb lesz, amikor apja kijelenti, hogy feleségül kell vennie Lady Milfordot. A gondolattól is borzong hogy is távol áll tőle, hogy összekösse életét egy "törvényesen elismert szajhával". A miniszter azonban közli fiával, hogy szándékát már mindenütt ismerik, és Ferdinándnak nincs joga meghazudtolni őt.

Második felvonás
Lady Milford talán először érez valódi szerelmet egy férfi iránt. Lady Milford szolgálója Sophie figyeli, jön-e már hozzájuk Ferdinánd. Megjelenik a komornyik a ladynél, és átadja neki a herceg ajándékát. Az uralkodó nagyon értékes gyémántokat küldött ajándékba egykori kegyencnőjének a menyegzőre. Kiderül, hogy a herceg emberekkel fizetett a gyémántokért. Hétezer embert kényszenített arra, hogy Amerikába menjen katonának. A komornyik két fiát is elvitték; ellenállásra senkinek nem volt esélye. Lady Milfordot felháborítja ez az aljasság. Ki akarja szabadítani az öreg komornyik fiait. Eszébe jut, hogy nemrég egy határ menti városban tűzvész pusztított., négyszáz család járt szerencsétlenül. A lady hívatja a szolgáját, átadja neki az ékszereket, és megparancsolja, hogy tegyék pénzzé az ékszereket és a pénzt osszák szét a négyszáz család között. Végre megérkezik Ferdinánd. Az őrnagy nagyon határozott hangon beszél a ladyvel. Emlékezteti a kegyencnőt, angol származására. Mint mondja, csodálkozik rajta, hogy "e világ legszabadabb nemzedékének szabadon született leánya" ennyire eladja magát egy bűnös idegen hatalomnak. Lady Milford válaszként elmeséli Ferdinándnak az élettörténetét. Fejedelmi vérből származik, Norfolk Tamás családjából. Apját politikai okokból kivégezték, anyja ugyanazon a napon halt meg. Ő maga a nevelőnőjével menekült Németországba. Teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát az idegen országban. A herceggel az Elba partján találkozott. A fejedelem megesküdött, hogy szerelmes belé, s ő ügy érezte, hogy nyomorúságos helyzetéből egy megértő emberhez menekülhet. A herceg udvarában azonban szembe találta magát az esztelen hatalom tombolásával. Arra azonban büszke, hogy ő, Lady Milford képes volt ennek gátat vetni, és számtalan embert tudott megmenteni a megaláztatástól és a szenvedéstől. Végül megvallja az őrnagynak őszinte szerelmét. Ferdinánd most már másképp néz rá. Elmondja, hogy egy polgárleányt szeret, és ezt az erős köteléket semmiképpen nem tépheti szét. Lady Milford emlékezteti Ferdinándot a miniszter döntésére és arra, hogy ezen nem lehet változtatni hiszen házasságukról már az egész hercegség beszél.
A tervezett házasság híre eljut a muzsikus házába is. A miniszter fogdmege Millerék kapuja alatt ólálkodik. Miller rémületében arra készül, hogy lányával együtt külföldre szökik. Ferdinánd beront Millerékhez. Feldúltan beszél a ladyről és megesküszik, hogy őrökké hü marad Lujzához. A miniszter szolgái kiséterében lép be a muzsikus otthonába. Von Walter gátlástalanul sértegeti Lujzát és családját. Börtönnel, fenyegeti Millert. Lujza ájultan zuhan Ferdinánd karjába. A szolgák magukkal akarják vinni Lujzát, de Ferdinánd feltartóztatja őket. Ferdinánd csak egyetlen módon mentheti meg kedvesét, ha megzsarolja apját, hogy elárulja hatalomra kerülésének módját.

Harmadik felvonás
A miniszter úgy érzi, hogy engednie kell a fiának, ezt a játszmát elvesztette. Wurm azonban ördögi tervet eszel ki. Tudja, hogy Ferdinándot csak úgy választhatja el a muzsikus lányától, ha Ferdinánd a lányban csalódik. Elgondolását elmondja a miniszternek is, szerelmés levelet írat Lujzával egy harmadik személynek, és úgy intézik, hogy az mindenképpen Ferdinánd kezébe kerüljön. A lánynak nem lesz más választása, hiszen az apjával fogják megzsarolni. Hogy biztosítsák maguknak a lány titoktartását esküre kötelezik, hiszen a polgárság körében az eskü szent és sérthetetlen. Wurm kiszemeltje Kalb, aki mindent megtesz, ha érdeke úgy kívánja. Lujza hozzá írja azt a levelet, amit Wurm diktál neki. Lujza kétségbeesetten írja a Ferdinánd szerelmét gúnyoló szavakat. Wurm által diktált szavak a számára legszentebb érzéseket gúnyolják ki, de kénytelen megtenni, hiszen csak így mentheti meg az apját.

Negyedik felvonás
Wurm terve sikerül. A levél Ferdinánd kezébe kerül, feldúltan olvassa, képtelen elhinni, hogy a lány minden szava hazugság volt. Az őrnagy nekitámad von Kalbnak de, végül is mélységes megvetésében elengedi. Ferdinánd kétségbeesve kéri apja bocsánatát; most már végképp összekuszálódott benne minden. Lady Milford magához rendeli Lujzát. A kegyencnő azt szeretné, ha Lujza lenne a komornája, mivel a régi komornája, Sophie férjhez megy. Lujza nem fogadja el a lady ajánlatát. Lady Milford ezután már csak azért könyörög Lujzának, hogy mondjon le Ferdinándról. Lujza úgy érzi, a tervezett házasságkötést képtelen megakadályozni, de figyelmezteti az asszonyt, ha hozzámegy az őrnagyhoz, "mátkacsókjuk közé tolakszik egy öngyilkos lány szelleme".
Amikor egyedül marad a lady, úgy érzi, élete egy olyan úton halad, ami számára már nem megfelelő. Levelet ír a hercegnek. Szemére veti, hogy nem állta a szavát, hiszen szerelmének az volt a feltétele, hogy a herceg boldoggá teszi a népét. Egyetlen megoldást lát, ha elhagyja a hercegség területét. A levelet eredeti nevén Joanna Norfolkként írja alá. Ezt követően összehívja a cselédséget, érzelmes búcsút vesz tőlük, és vagyonát elosztja köztük. A hercegnek megüzeni az udvarnaggyal, hogy beáll napszámosnőnek, hogy megszabaduljon a rajta esett gyalázaton.

Ötödik felvonás
Lujza erőtlen, szaggatott beszédéből Miller megtudja, hogy lánya öngyilkosságra készül. A lány levelet írt Ferdinándnak, melyben mindent őszintén bevall az ifjúnak, hiszen az esküje csak az életben kötelezi. Ha Ferdinánd érzelmei valóban komolyak, akkor kövesse őt, hiszen számukra az életben nincs boldogság. Miller mindent megpróbál, hogy lányát jobb belátásra bírja, de hasztalan. Végül kimondja a súlyos szavakat: "Ha az őrnagy csókjai égetőbbek, mint apád könnyei - halj meg!" Lujza széttépi a levelet.
Mikor belép Ferdinánd, mindketten megrettennek tőle. Ferdinánd a lány apját elküldi a miniszterhez, hogy mentse ki őt az esti vacsoráról. A lányt arra kéri, hogy mivel lázasnak érzi magát hozzon neki citromos vizet. Amíg a lány az apját kíséri ki, az őrnagy megmérgezi a vizet. Amikor Lujza egyedül marad a Ferdinánddal, a fiú iszik a citromos vízből, és a lányt is ugyanerre kéri. Bár Lujza az előbb még maga kívánta a halált, életösztöne feltámadt. Mivel esküje már nem köti, felfedi az aljas tervet szerelme előtt. Ferdinánd kirántja a kardját, hogy bosszút álljon a cselszövőkön, Lujza miután ivott a vízből, meghal.
A miniszter ront be a szobába szolgáival és Wurmmal együtt, ahol meglátják a halott lányt és a kétségbeesett Ferdinándot. Ferdinánd gyilkosnak nevezi magát, de úgy érzi, az apja az igazi bűnös. A leány holttestéhez vezeti apját, és így szól hozzá: "Élvezd hát éles eszed rettentő gyümölcsét!" A miniszter megpróbálja elhárítani magától a felelősséget, és mindenért Wurmot hibáztatja.
Az összetört Wurm őrjöngve védi magát. Hiszen nem az ő fiáról van szó, nem ő adta a parancsot. Igen, gyilkos, de akkor mindenki tudja meg az igazságot. A miniszter mindenképpen meg akarja akadályozni, hogy kiderüljön a tette, de Wurm már megállíthatatlan.
"...Karonfogva megyünk a vérpadra! Karonfogva szállunk a pokolba?! Nem férek a bőrömbe az örömtől, hogy együtt kárhozom el veled!"
Miller, aki végig a lányát tartotta az ölébe, az őrnagy lábához dobja a pénzét, majd kirohan a szobából. Ferdinánd Lujza lábaihoz veti magát, hogy mellette haljon meg, és utolsó mozdulatával még kezet nyújt apjának. A miniszter miután látja, hogy fia megbocsátott neki, hagyja hogy elvezessék.