Bessenyei György /? 1747 - 1811/
Birtokos nemesi család sarja, négy évig a sárospataki kollégiumban tanult. 1765-ben került két bátyja után Bécsbe, a testőrséghez. 8 évet töltött itt, nyelveket tanult, megismerkedett a felvilágosodás eszméivel, szolgálati úton Itáliában járt, és a 70-es évektől kezdett el írni, művei 1772-től jelentek meg. Mialatt a testőrség tagja volt, ismerkedett meg Mária Terézia komornájával és bizalmasával, Grass Frigyesnével, és a magyar protestánsok vezetőjével, Beleznai Miklóssal. Mária Terézia is figyelemmel kísérte sorsát, s hozzájárult, hogy az Ágis tragédiája neki szóló ajánlással jelenjen meg. 1773-ban lépett ki a testőrségből, és a protestáns ügyek bécsi képviselője lett. A királynő 1777-es nevelésügyi rendelete, a Ratio Educationis miatt, mely az alsó és középfokú oktatást szabályozta, szembekerült saját hittársaival. Bessenyei egyetértett a rendelettel, míg egyháza a függetlenségének csonkítását látta a rendeletben. 1779-ben áttér a katolikus vallásra, bérmálásán Mária Terézia is megjelent egész udvartartásával. 1780-ban udvarosi könyvtárossá nevezte ki az uralkodó, és Az előítéletek nélküli ember című német nyelvű folyóiratot szerkesztette. Mária Terézia halálával helyzete megingott, II. József /1780-1790/ már nem tartott igényt szolgálataira, fizetését megvonták, így visszatért Magyarországra. Előbb Bercelen, majd Feketetótiban gazdálkodott, majd a családi perpatvarok miatt a Bihar megyei Pusztakovácsiba költözött. 1790-ben Bihar megye táblabírája lett, megismerkedett Kazinczy Ferenccel, és 1796-tól újra írni kezdett. 1804-ben megtudta, hogy a cenzúra nem engedélyezi munkáinak megjelentetését, befejezte az írást, de gondoskodott műveinek fennmaradásáról. Halála előtt kéziratait a Nemzeti Múzeum könyvtárának adta, művei másolatát meg már korábban hajdani iskolájának, a sárospataki kollégiumnak adományozta. Pályáját költeményekkel kezdte, melyek kora két jellegzetes verstípusának, a bölcselkedő és leíró versnek hagyományait követik. Leíró verseiben nagyon nagy szerepet kap a természet. Írt drámákat, tragédiát, művelődési elképzeléseit röpiratokban dolgozta ki. Munkásságában különösen fontosnak tartotta az anyanyelv kérdését, A Magyarság /1778/ című röpiratában ezt írta: "Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem". 1781-ben írta Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék c. művét, mely szerint szükséges, hogy a tudomány mindenki számára elérhető és megismerhető legyen, ehhez szükséges az anyanyelv használata, fejlesztése, ezt egy tudós társaság, az Akadémia irányítaná. Ez a műve volt az utolsó, amely még életében megjelent, 1790-ben adta ki Révai József nevének említése nélkül. /A reformkorban, 1825. november 3-án gróf Széchenyi István ajánlotta fel birtokainak egyévi jövedelmét az Akadémia felállítására./ 1795-1804 között bontakozott ki második írói korszaka, ekkor írta - többek között - A természet világa című tanító költeményét, és A Tariménes utazása című állambölcseleti regényét. 1811. február 24-én halt meg Pusztakovácsiban a bihari remete, Bessenyei György, a felvilágosult klasszicizmus műfajának magyarországi meghonosítója.
Művei: 1771 Buda tragédiája /1773-ban jelent meg/ 1772 Az embernek próbája /Alexander Pope: Easy on Man című művének egyik francia átültetéséből készített szabad fordítása/ 1772 Ágis tragédiája 1772 Hunyadi László tragédiája /1817-ben Virág Benedek újra átdolgozta, és újra kiadta/ 1777 A filozófus 1778 A magyarság című röpirata 1779 Magyar néző című röpirata 1779 Holmi című esszékötete 1781 Egy magyar társaság iránt való jámbor szándék A természet világa Magyar Országnak törvényes állása A bihari remete /Filozófiájának összefoglalása/ Az értelemnek keresése /A bihari remete folytatása/ 1802-1804 Tariménes utazása |