Gustave Flaubert /1821-1880/

Rouenben, december 13-án született a francia regényíró. Anyja egy orvos lánya volt, apja a helyi kórház sebésze. Tanulmányai a roueni gimnáziumban folytatta, már diákkorában novellákat, cikkeket írt, kéziratos diáklapokat szerkesztett. Szülei a hagyományoknak megfelelően orvosnak szánták, de Flaubert szakított a családi hagyományokkal, és a párizsi jogi fakultásra iratkozott be. Azonban nagyon hamar ismeretséget köt fiatal írókkal és művészekkel, elhatározza, hogy maga is az írói pályát választja, és félbeszakítja egyetemi tanulmányait. 1848-ban édesapja meghalt, ekkor véglegesen Croisset-ben telepedett le, ott dolgozott élete végéig, csak időnként látogatott fel Párizsba. 1848-ban, a forradalom hírére a fővárosba sietett egy költő barátjával, és ha részese nem is, de megfigyelője volt az eseményeknek. Több félben maradt vagy elvetélt kísérlet után, 1849-ben fejezte be első jelentős művét, amely a Szent Antal megkísértése címet viselte. Barátai tanácsára azonban ekkor még nem publikálta művét. Évekig dolgozott a Bovarynén, majd új és új átdolgozások után, 1856-ban jelentette meg művét. Regénye miatt még a megjelenés évében perbe fogták, de felmentették, és a mű óriási közönségsiker lett. Következő műve, a Szalambo már nem aratott ilyen sikert, de fő műve, az 1869-ben megjelent Érzelmek iskolája meghozta írójának a teljes elismerést.
Az 1870-es porosz háborút iszonyodva fogadta, gyűlölte a poroszokat, minden harcot és háborút ellenzett, a párizsi kommünt is elítélte.
A Szent Antal megkísértése szövegét a 70-es évek elején teljesen újraírta, a regény végül 1874-ben látott napvilágot Három hosszú elbeszélését Három történet című könyvében jelentette meg 1877-ben.
Magányosan élt, csak néhány íróval barátkozott, tartós barátság fűzte Louise-Colet-hoz, levelezésük posztumusz gyűjteménye mind életrajzi, mind irodalmi szempontból egyaránt érdekes. Utolsó éveiben a fiatal írók, a naturalisták tisztelete övezte. Tanítványa volt Maupassant, aki röviddel halála után egy megemlékező tanulmány írt róla.

Művei:
1856 - Bovaryné /Magyarul 1904-ben jelent meg először, Ambrus Zoltán fordításában./
1862 - Szalambo
1869 - Érzelmek iskolája
1874 - Szent Antal megkísértése
1877 - Három történet /A könyv három elbeszélését tartalmazza. Egy jámbor lélek, Irgalmas szent Julián legendája, Hérodias/
1881 - Két újkori Don Quijote /Műve már csak halála után jelent meg, Flaubert írásai közül az utolsó jelent meg legkorábban magyar fordításban, egy évvel a francia kiadás után./