A revizor /1836/

Személyek

Anton Antonovics Szkvoznyik-Dmuhanovszkij - polgármester
Anna Andrejevna - a felesége
Marja Antonovna - a lányuk
Luka Lukics Hlopov - tanfelügyelő
A felesége
Ammosz Fjodorovics Ljapkin-Tyapkin - járásbíró
Artyemij Filippovics Zemljanyika - a közjótékonysági intézmények főgondnoka
Ivan Kuzmics Spekin - postamester
Pjotr Ivanovics Dobcsinszkij, Pjotr Ivanovics Bobcsinszkij - helyi földbirtokosok
Ivan Alekszandrovics Hlesztakov - pétervári tisztviselő
Oszip - a szolgája
Hrisztyian Ivanovics Hiebner - járási orvos
Fjodor Andrejevics Ljuljukov, Iyan Lazarevics Rasztakovszkij, Sztyepan Ivanovics Korobkin - nyugalmazott tisztviselők, a város tekintélyes polgárai
Sztyepan Iljics Uhovjortov - rendőrkapitány Szvisztunov, Pugocsin, Gyerzsimorda - rendőrök
Fevronya Petrovna Posljopkina - lakatosné
Miska - a polgármester szolgája

Első felvonás

Egy tipikus orosz kisváros polgármestere levelet kapott a barátjától, melyből megtudja, hogy inkognitóban, titkos utasítással, revizor érkezik hozzájuk. A polgármester összehívja a város vezetőit, és tudatja velük a rettenetes hírt. A polgármester mindenkit figyelmeztet, hogy mire kell vigyázniuk. Szavaiból kiderül, hogy milyen állapotok uralkodnak a közintézményekben. Megtudjuk, hogy a postamester minden levelet felbont, a kórházban nem költenek drága gyógyszerekre, a bírósági helyiségekben az őrök libákat meg tyúkokat tartanak. Megérkezik Dobcsinszkij és Bobcsinszkij is, akik az imént a vendéglőben jártak, és ott egy igen jóvágású fiatalembert láttak. Az úr valami hivatalnokféle lehet, Pétervárról érkezett, civilben volt, és a viselkedése igen furcsa. Két hete van már itt, de még a lábát sem tette ki a vendéglőből, és semmiért nem fizet. Úgy gondolják, ő az inkognitóban utazó revizor. A polgármester kétségbeesik, hogy ő éppen két hete, Szent Vaszilijkor vesszőztette meg az altiszt feleségét, a foglyok nem kaptak enni. Általános pánikhangulat lesz úrrá a társaságon, a polgármester végül úgy dönt, hogy maga megy a vendéglőbe, hogy méltóképpen fogadja az előkelő idegent. Közben intézkedik, hogy az utcákat azonnal söpörjék fel, a hídra állítsanak őrt, takarítsák el a szeméthegyet, és ha a revizor bárkit megkérdez, hogy elégedettek-e, csak igennel válaszolhatnak.
Beszalad a polgármester felesége és a lánya is, őket feldúlta a revizor érkezésének a híre, és most kíváncsian várják a fejleményeket.

Második felvonás

A fogadóban Hlesztakov szolgája, Oszip kesereg, hogy a gazdája miatt már megint éheznie kell. Az ifiúr megint elszórta a pénzét, mert neki mindenből a legjobb kell, a legszebb szoba, a legpazarabb étel, és persze mindenkivel leül kártyázni, és persze állandóan veszít. Már két hete nem fizettek á vendéglősnek, aki most már nem ad több ebédet hitelbe, amíg ki nem egyenlítik a számlát. Hát arra ugyan várhat, mert nekik sajnos egy árva fityingjük sincs. Megérkezik Hlesztakov is, ő is éhes, már dohánya sincs. Oszip szerint a fogadós el akar menni a polgármesterhez, ha nem fizetnek. Hlesztakov hívatja a vendéglős szolgáját, hogy azonnal hozzon valami ebédet, a fogadós azonban igen egyszerű ételt küld fel nekik, mivel nem fizetnek. Hlesztakov egyáltalán nem lakott jól a szerény ebédtől, de még két kopejkája sincs, hogy egy cipót vegyen. Oszip jön azzal a hírrel, hogy itt a polgármester, és felőle kérdezősködik. Hlesztakov ettől a hírtől megijed, attól retteg, hogy börtönbe záratja. Hlesztakov legalább annyira retteg a polgármesterrel való találkozástól, mint az tőle. Azonban amikor látja, hogy milyen alázatosan viselkedik vele a város első embere, bár nem tudja mire vélni, magabiztosan, sőt fölényesen kezd viselkedni.
A polgármester pénzt ajánl fel neki, amit kegyesen elfogad, és abba is beleegyezik, hogy a polgármesternél lakjon. A polgármester egy vendéglői számla hátára levelet ír feleségének, kéri, hogy a legszebb szobájukat készítse elő, és gondoskodjon rengeteg borról. A levelet Dobcsinszkij viszi el Anna Andrejevnának. Hlesztakovnak felajánlják, hogy nézze meg a város köz- és jótékonysági intézményeit, amit nem ért, de a börtönlátogatáson kívül, mindenbe beleegyezik.

Harmadik felvonás

A polgármester felesége és lánya izgatottan várják, hogy valami hírt kapjanak. Mikor megérkezik Dobcsinszkij, és elárasztják kérdéseikkel, leginkább az ifjú külsejére kíváncsiak. A hölgyek izgatottan készülnek a magas rangú vendég fogadására, leginkább az öltözködéssel vannak elfoglalva. Megjelenik Oszip a gazdája bőröndjeivel. Miska, a polgármester szolgája megpróbálja kikérdezni, hogy kiféle-miféle a gazdája. Hlesztakov megérkezik a házba a polgármesterrel és a többi úrral, a fiatalember el van ragadtatva a közintézményektől, főleg a kitűnő reggelitől. A polgármester ki sem fogy az öndicséretből, az öntömjénezésből, ahogy arról beszél, milyen áldozatos munkát végez ő a városért.
A polgármester bemutatja feleségét és a lányát is Hlesztakovnak, akik el vannak ragadtatva az elegáns fiatalembertől. Hlesztakov szidja a vidéki életet, pétervári életéről beszél, ahol a miniszteri osztályfőnök jó barátja, a társasági élet egyik kedvence, Puskin a legjobb barátja, sőt maga is foglalkozik írással. Többek között az ő műve a Figaro házassága, az Ördög Róbert, a Norma. Könyvei természetesen álnéven jelennek meg, minden jobb költő hozzá fordul segítségért, amit ő természetesen nem tagad meg tőlük. Magától értetődő, hogy a legelőkelőbb bálokat ő rendezi, ahová a levest Párizsból hozatja, zárt hajóval, a miniszter is személyes jó barátja, és házának mindennapos vendége. Egyszer egy egész osztályt vezetett a minisztériumban, csak rajta múlik, hogy mikor nevezik ki marsallnak. Miután Hlesztakov lepihen, az urak szóhoz sem jutnak, hogy milyen magas rangú tisztviselő jött hozzájuk, és gondterhelten várják, hogy milyen jelentést fog vajon róluk írni Pétervárra. Anna Andrejevna és Marja Antonovna el vannak ragadtatva a gáláns ifjútól, anya és lánya egyaránt azt hiszi, hogy ő nyerte el a fiatalember tetszését. A polgármester mit sem törődik az asszonyi fecsegéssel, ha csak a fele is igaz annak, mit a vendége elmondott, akkor a keze is messzire elér, akár még börtönbe is kerülhet. Feleségével és lányával együtt próbál minnél többet megtudni Osziptól a gazdájáról. A polgármester intézkedik, hogy senki se zavarja a pihenő Hlesztakovot, és mindenkit azonnal küldjenek el, aki valamilyen kérvénnyel vagy panasszal akar zavarni.

Negyedik felvonás

A város urai a polgármesternél gyűltek össze, és rettegve várják, hogy mi történik. Tanácstalanul topognak, hogy mit tegyenek, amikor köhécselést hallanak Hlesztakov szobájából. Fejvesztve rohannak az ajtó felé. Hlesztakov végre kijön, vidáman ébredt, tetszik neki a vendéglátás, és különösen a háziasszony és a lánya nyerte el a tetszését.
Az urak szinte remegve, egymás után sorban járulnak Hlesztakov színe elé, ő mindenkit meghallgat, és Hlesztakov valamennyitől pénzt kér, természetesen csak kölcsön, mit boldogan adnak meg neki, közben segítséget kérnek ügyeik elintézéséhez. Artyemij Filippovics pedig mindenkiről lerántja a leplet, a város összes szennyesét kiteregeti, felajánlja, hogy írásban is feljelentést tesz. Dobcsinszkij pedig abban kéri a segítségét, hogy házasságon kívül született gyermekét törvényesítse.
Miután az urak távoznak, Hlesztakov rájön, hogy valami "nagykutyának" nézték, roppant mulatságosnak tartja a helyzetet. Úgy dönt, hogy a vele történteket megírja Trjapicskinnak, aki majd valami jó kis tárcát kerekít ebből a mulatságos helyzetből. Hlesztakov elégedett, több mint ezer rubelt sikerült összeszednie az uraktól. Oszip azonban arra biztatja, hogy addig menjenek el, amíg jó dolguk van, és amíg önszántukból távozhatnak.
Kérelmezők járulnak Hlesztakov elé. A kereskedők elmondják, hogy a polgármester mennyire kihasználja őket. Magától értetődőnek tartja, hogy a legdrágább dolgokat is ingyen kapja, és nemcsak ő, hanem az egész családja, de annak ellenére, hogy minden kívánságát teljesítik, még ezzel sem elégedett. Hogy segítsen rajtuk, ötszáz rubelt, élelmiszert és egy ezüsttálcát ajánlanak fel neki, amit Hlesztakov csak a rábeszélésnek engedve fogad el. Az altiszt felesége is elpanaszolja, hogy teljesen jogtalanul, tévedésből vesszőztette meg a polgármester.
"Hlesztakov
Hogy segítsünk ezen most már?
Altisztné
Ezen most már sehogy. De szabjál ki rá büntetéspénzt a tévedéséért! Mér szalasszam el a szerencsémet. Nagyon jólesnék most az a kis pénz!"

Mihelyt újra magára marad, megjelenik a polgármester leánya, Marja Antonovna akinek azonnal udvarolni kezd, térdre borul előtte. Éppen ekkor lép be a polgármester felesége, aki megdöbbenve látja, hogy egy olyan fruska előtt, mint a lánya, térdel egy ilyen hatalmas úr. A lánya sírva elrohan, Hlesztakov pedig hevesen elkezd udvarolni a polgármesterné asszonynak, és előtte is térdre borul. Visszatér Marja Antonovna, aki megdöbbenve látja, hogy Hlesztakov most az anyja előtt térdel. Hlesztakov pedig a polgármesterasszony legnagyobb meglepetésére, megkéri tőle a lánya kezét.
A polgármester, miután megtudja, hogy a kereskedők és az altiszt felesége panaszt tettek rá, remegve kéri Hlesztakovot, hogy könyörüljön rajta.
"Polgármester
Ezek a boltosok... csak sápítoznak itt a kegyelmes uram fülébe...  Becsületszavamra, fele se igaz! Ők a tolvajok, ők csalják a népet! Az altisztné is hazudott, dehogy vesszőztettem én meg. Ő vesszőztette meg magát.
Hlesztakov
Forduljon föl, bánom is én, az altisztnét.
Polgármester
Ne higgyen nekik! Ne higgyen nekik! Szemenszedett hazugság minden szavuk. Egy csecsemő sem hinne ezeknek. Hazug mind egy szálig - akárki megmondja a városban. Bátorkodom kijelenteni, kérem: olyan zsiványbanda, mint ezek, még nem volt a föld hátán."
Felesége újságolja neki az örvendetes hírt, hogy mekkora szerencse érte a házukat. A polgármester először azt hiszi, felesége megbolondult, hiszen egy ekkora úr nem kérheti meg a lányuk kezét, majd mikor bebizonyosodik, hogy nem női locsogásról van szó, örömében ugrándozva veszi tudomásul az eljegyzést.
Hlesztakov azt mondja, hogy egy napra el kell mennie, egy gazdag nagybácsikájához, az útra leendő apósától elfogad még nyolcszáz rubelt, és hogy kényelmesen utazzon, egy szőnyeget a kocsiba.

Ötödik felvonás

A polgármester boldogan tervezi családjával a rájuk váró fényes jövőt. Péterváron fognak lakni, és mivel a veje "pertu-koma" minden miniszterrel; rá is biztosan vár majd egy fényes hivatal, talán még generális is lehet belőle. A polgármester a rá váró szemkápráztató karrier tudatában újra a régi, fölényes hangnemben beszél a kereskedőkkel. Nem is akarja leplezni felháborodását, hogy képesek voltak bepanaszolni őt a "revizor" előtt. A kereskedők megalázkodva könyörögnek bocsánatáért.
Az urak a feleségeikkel együtt a polgármester házának vendégei, lelkesen gratulálnak az eljegyzéshez. Egymást túllicitálva dicsérik a polgármestert és az egész családját, a polgármesterasszony máris érezteti vendégeivel, hogy ő fölöttük áll. Az általános örömünneplés közepébe érkezik meg a postamester a lehető legrettenetesebb hírrel. Fölbontotta Hlesztakov levelét, amit Trjapicskinnak írt, ebből világosan kiderül, hogy nem ő a revizor. A. postamester felolvassa a megdöbbent társaságnak a levelet.
"Édes komám, Trjapicskin! Sietek megírni, milyen csudák estek velem. Az úton valami bakatiszt úgy megkopasztott, hogy egy fitying nélkül maradtam. A fogadós már le akart ültetni. De mi történik? Pétervári eleganciámról és gavalléros ábrázatomról ítélve egy egész város holmi nagyfejű revizornak néz! Most a polgármesternél lakom, nincs egyéb gondom, mint nyakra-főre udvarolgatni a házikisasszonynak meg a mamának. Csak azt nem tudom még, melyiknél kötök ki. Valószínűleg előreveszem a mamát, mert igen elszánt hölgynek látszik... Emlékszel, komám, milyen szűk napokat láttunk? Mikor hozomra ebédelgettünk? Meg amikor gallérom fogva pöndörített ki a cukrász, mert azt találtam mondani, hogy majd fizet az angol király. Hát fordult a kocka, komám! Mindenki pénzzel töm, van, amennyi csak kell! Csuda figurák az itteniek! Meghalnál a röhögéstől, ha látnád ezt a galériát! Akarsz jó témát? Írd meg őket, komám! Itt van a polgármester: buta, mint a szamár..." Hlesztakov sorban a többieket is jellemzi, nem a leghízelgőbb módon. Az urak elhűlve olvassák a levelet, megsértődnek a jellemzéseken, a polgármester őrjöng, hogy egy "kákabélű taknyos" így át tudta őt rázni, őt, aki három kormányzót vezetett az orruknál fogva, olyan lókötőket, akik a fél világot összelopták. Így most köznevetség tárgya lesz, és ami a legrosszabb: "Végül majd akad egy nyavalyás firkász, aki komédiát fabrikál belőle. Fütyül a rangra, címre! Az emberek meg tapsolnak, hasukat fogják a nevetéstől! - Mit röhögtök? Magatokon röhögtök!..."
Végül rájönnek, hogy ezt az egészet Bobcsinszkij és Dobcsinszkij indította el, ők kiáltottak ki egy éhenkórászt revizornak, és egyesült erővel támadnak a két földbirtokosra. Ekkor egy csendőr érkezik, hogy tudassa a polgármesterrel, Pétervárról megérkezett a revizor úr, és a fogadóba kéreti a polgármestert.
A darab néma jelenettel ér véget: a szereplők groteszk pózba merevednek.