Személyek: Antigoné - Oidipusz és Iokaszté lánya
Iszméné - Antigoné testvére
Thébai vének kara
Kreón - Iokaszté testvére, Oidipusz száműzetésbe vonulása után Thébai királya
Haimón - Kreón fia, Antigoné jegyese
Eurüdiké - Kreón felesége
Teiresziász - Vak jós
Hírnökök
Történik Thébaiban, a királyi palota előtt.

"Antigoné:
Hát nem megvonta két testvér közül Kreón
a másiktól, mi egyiknek kijárt, a sírt?
Eteoklészt, mint mondják, jog s törvény szerint
a föld göröngyével takarta el, hogy őt
Az alvilágiak közt várja tisztelet.
De Polüneikészt, mert elhullt vesztett ügyért,
Ilyen parancs fut szét a város népe közt,
Hogy eltemetni, sem siratni nem szabad,
Hagyják, heverjen ott megkönnyezetlenül,
A dögmadár kívánatos zsákmányaként,
A jó Kreón ilyen parancsot osztogat
Neked s nekem - nekem! ki kell ezt mondanom! -,
Azok saját szájából hallják meg s vegyék
A tiltó szót szívükre, mert ki megszegi,
Nyilvánosan fogják azt megkövezni majd.
Ez így van, és most megmutathatod, ki vagy,
Derék ősökhöz méltó, vagy hitvány utód."
Miután Oidipusz fiai, Polüneikész és Eteoklész egymás kezétől esett el a harcban, Kreón csak Eteoklész holttestét engedi eltemettetni. Parancsba adja, hogy Polüneikészt, aki Thébai ellen ellenséges haddal támadt, senki nem temettetheti el.
Antigoné el akarja temettetni bátyját, és ehhez segítséget kér testvérétől, Iszménétől. Iszméné azonban gyönge nőként nem mer szembeszállni a királyi hatalommal.
"Iszméné:
Meg kell, hogy ezt is értsd: mi gyönge nők vagyunk.
A férfiakkal nem tudunk megküzdeni,
Erősebbek, s már felértünk ők urak,
Szót kell fogadnunk, bármiként is fáj e szó..."
Antigoné hiába kéri testvérét, és hiába hivatkozik az isteni törvényekre Iszméné hajthatatlan, marad.
"Iszméné:
Én semmit ellenükre nem teszek, hanem
A város ellen tenni sincs erőm elég."
Iszméné, bár esztelenségnek tartja Antigoné tervét, de felajánlja, hogy ő hallgatni fog. Antigoné azonban már ezt sem fogadja el, sőt azt válaszolja Iszménének, hogy gyűlöli őt.
A kar énekében elmondja, hogy Polüneikész támadt a városra, de győzött Thébai városa. Most már itt az idő a békére és feledésre.
Jön az új király, Kreón, aki a karhoz fordulva megtartja trónbeszédét. Elmondja megmásíthatatlan parancsát, amit az olvasó már a két nővér párbeszédéből tud. Eteoklészt, ki hazáját védte, hősnek kijáró tisztelettel temessék el, Polüneikésznek azonban nem jár a földi nyugalom, holtteste temetetlenül heverjen kutyák s dögmadarak martalékaként. A holttestet eltemettetni tilos, őrök vigyázzák, nehogy valaki megsértse a király parancsát.
Ekkor érkezik az őr, aki elmondja Kreónnak, hogy a holttestet valaki a szokásoknak megfelelően eltemette. Kreón éktelen haragra gerjed, rögtön úgy gondolja, csak férfi lehetett ilyen vakmerő. A karvezető szerint az istenek avatkoztak közbe. De Kreón durván leinti az őrt, végig sem hallgatja, úgy gondolja, hogy összeesküvést szőttek ellene. Sőt az őrt is megfenyegeti, hogy megvesztegették, és ha nem keríti elő a bűnöst, meghal.
Kreón a palotába megy, az őr egyedül marad, majd a kar szavát halljuk. Közben az őrök megfogták a tettest, és már hozzák is Antigonét. A lány büszkén vállalja tettét, Kreón pedig még mindig ragaszkodva ahhoz, hogy összeesküvés történt, Iszménét is vádolja. Iszméné azonban sorsközösséget vállal Antigonéval, s kívánja a halált, Antigoné azonban most már visszautasítja húga áldozatát. Kreón esztelennek tartja mindkét leányt.
A kar az Oidipusz-nemzetség utolsó két sarjainak, azaz Antigoné és Iszméné esztelen vesztén kesereg. Majd Zeuszt említik, hogy nincs férfi, aki szembeszállna vele. De éppen Kreón az, aki a törvényre hivatkozva szembeszáll az isteni paranccsal.
A következő jelenetben apa és fia, azaz Haimón és Kreón találkozását olvashatjuk. Haimón először nem akar vitába szállni apjával, sokáig nem is említi Antigoné nevét. Bölcs az, aki más véleményét is meghallgatja, ő arra kéri apját, a királyt, hallgasson arra, amit a nép mond.
"Haimón:
Atyám az emberész istentől való,
S ennél nagyobb kincset képzelni sem tudok.
Hogy tán beszédben hibát találok én,
Nem mondhatom, s nem is szeretném mondani.
De felmerülhet másban is jó gondolat.
S nekem talán előnyöm az, hogy láthatom,
Mit is cselekszik, és miket beszél a nép.
Mivel tekintetedtől fél a nép fia,
Nem mondja, mit te nem szeretsz meghallani."
Kreón azonban nem hallgat fiára, sőt azzal vádolja, hogy Antigoné cinkosa volt, holott Antigoné már bevallotta, hogy tettét egyedül követte el. Elvakultságában fia minden szavát félreérti Kreón, s mikor ő saját halálával fenyegetőzik, azt hiszi, Haimón őt fenyegeti.
"Haimón:
Mást is megöl halála, hogyha meghal ő.
Kreón:
Még fenyegetni mersz engem, szemtelen?"
Kreón végül visszavonja Iszméné halálos ítéletét, és a megkövezésre ítélt Antigoné sorsát befalazásra változtatja.
A kar úgy reagál, ahogy általában a nép szokott. Láthatóan Haimón mellé áll, de nyíltan nem mer szembeszállni Kreónnal.
Kreón megparancsolja, hogy vezessék elő a lányt, és haljon meg a fia szeme előtt. Haimón azonban vad indulatában otthagyja apját.
Közben elővezetik Antigonét, és a negyedik párbeszédes részben először Antigoné és a kar találkozását láthatjuk. Antigoné, aki eddig büszkén és félelem nélkül várta a halált, most megrettent, megértést várna a kartól, a kar azonban félreérti szavait. Antigoné megértést, segítséget vár a kartól, hisz őket, mint a város előkelőit szólítja meg. A kar azonban nem áll mellé, sőt, amikor visszatér Kreón, még eddigi szavait is megmásítja. Hiszen eddig "csak" az volt Antigoné bűne, hogy a hatalmasabbal szállt szembe, most már Lükurgoszhoz hasonlítja, mintha ő is megsértette volna az isteneket.
Antigonét elhurcolják, s jön Teiresziász, a vak jós. Jóslata szerint az istenek haragszanak a városra, s erről a király tehet. Haimónhoz hasonlóan beszél a vak bölcs. Minden ember, még a király is hibázhat, a makacsság nem éppen királyi erény.
"Teiresziász:
Gondold meg ezt, fiam, hisz ember vagy te is,
És nincs ember, ki még nem tévedett soha,
De tévedett bár, sorsa nem reménytelen,
Ha bajba jutva nem makacskodik tovább,
S hibáját jóvátenni jó tanácsra hajt.
Az önhittség nyomán csak balsiker terem.
A holtat hagyd nyugodni már, s többé ne bántsd,
Ki úgyis meghalt, azt minek megölni még?
Csak érdekedben mondom ezt, hallgass reám,
A jó tanácsot meghallgatni jóra visz."
De Kreón rá sem hallgat, sőt egyenesen Zeusszal száll szembe.
"Kreón:
Ha mindenáron nyerni kell, és India
Aranyhegyén, de eltemetni őt soha
Nem fogja senki, akkor sem, ha szent sasok
Jönnének őt Zeusz trónjához ragadni fel.
Hogy átkot hozna ránk, attól se félek én,
S temetni nem hagyom, s olyat se képzelek, Hogy istenekre emberről szállhatna szenny..."
Megvádolja a vak jóst, hogy hagyta magát megvesztegetni, s csak akkor változik meg, amikor Teiresziász felfedi neki Haimón szavainak valódi értelmét. Az istenek saját bűne szerint mérik rá büntetését, saját gyermekét veszíti el. És ekkor óriási változás áll be Kreón viselkedésében. A régi gőgnek nyoma sincs, rájön, hogy ő is tévedhet, és szinte tanácstalanul kérdezi a karvezetőt, mit tegyen, most. A karvezető tanácsát megfogadva indul, hogy kiengedje sziklasírjából Antigonét, és eltemettesse Polüneikész holttestét.
A kar örömmel fogadja új döntését, és egy Dionüszosz-himnuszt énekel. Majd jön egy hírnök, aki szörnyű hírt hoz. Valóra vált Teiresziász jóslata, Haimón és Antigoné önkezével vetett véget életének. Meghallja ezt Eurüdiké, aki hallva fia öngyilkosságának hírét, azonnal visszamegy a palotába. Visszatér Kreón, ő is megtudja, mi történt fiával. Rájön, hogy mindenről ő tehet, és csak magát okolhatja a szerencsétlenségekért. De az istenek még nem végeztek. Kreónnak azt is meg kell tudnia, hogy felesége is végzett magával. Kreón viszont nem lelhet békességet Hádész birodalmában, ez az ő büntetése.