Bánk bán /1815/

Főbb szereplők:
II. Endre - magyarok királya
Gertrudis - királyné
Ottó - Berchtoldnak, a merániai hercegnek a fia, Gertrudis testvéröccse
Bánk bán - Magyarország nagyura
Melinda - Bánk felesége
Soma - a fiuk
Mikhál bán, Simon bán - Melinda bátyjai
Petur bán - bihari főispán
Myska bán - a királyfiak nevelője
Solom mester - Myska bán fia
Brendelekiben Izidóra - türingiai leány
Biberach - lézengő ritter /lovag/
Tiborc - paraszt

Történt az 1213-ik esztendő vége felé.

Előversengés /Prológus/
Ottó és Biberach párbeszéde Melinda elcsábításáról. Biberach hol biztatja Melinda elcsábítására a herceget, hol elveszi a kedvét. A beszélgetés végén megjelenik a királynő, aki közli öccsével, hogy már másnap el kell hagynia a palotát és az országot, mert megelégelte mulatságait. Ottót azonban ez nem zavarja, lényeg, hogy akkor még este el kell érnie célját.

Első szakasz
Helyszíne: A palota
Melinda bátyjai, Simon és Mikhál bán beszélgetnek a mulatópalota vendégszobájában. Simon bár már túl van első fiatalságán, de örömmel újságolja testvérének, hogy bojóthi nemzetük, mely Spanyolországból az arab hódítás elől menekült magyar földre, nem fog kihalni. Az asszony egyszer elkergetett egy koldusasszonyt, akinek ikrei voltak, feslettnek, erkölcstelennek nevezte. A sors most azzal büntette az asszonyt, hogy hetesikreknek adott életet A nő szégyenében meg akarta ölni hat gyermekét, de akit ezzel megbízott, az elmondta a titkát Simonnak, és most ő neveli titokban a gyermekeket.
Közben más vendégek is jönnek, megérkezik az elégedetlenek vezére, Petur. A terem tele van léhűtőkkel, akik nem tőrödnek semmivel, vígan mulatoznak. Míg a talpnyaló urak a királynő egészségére isznak, Petur a magyar szabadságra üríti poharát. Petur kivételével mindenki elmegy az utolsó táncra, Petur azonban Bánkot várja. A bánt ő hívatta haza országjáró körútjáról, hogy lássa, mi folyik a palotában. Petur egy titkos találkozóra hívja Bánkot, ahol nyugodtan beszélhetnek. A jelszó: "Melinda". A nagyúr feldúltan veszi tudomásul, hogy ártatlan felesége neve leplez egy titkos találkozót Felesége nevének említése nyugtalanná teszi, Tiborc szavaira sem tud figyelni. Egyre nő a gyanakvása; elhatározza, hogy végére jár a titoknak, és Peturhoz indul. Biberach megviszi a jó hírt Ottónak, hogy Melinda hajlandó találkozni a herceggel. A hercegbe reménytelenül szerelmes Izidóra, miután Ottó elrohant, hogy találkozzon Melindával, már csak Biberachhal tud beszélni, és nyilvánvalóvá válik számára, hogy a merániai ifjú Melindát szereti.
Ottó térden állva vall szerelmet Melindának, az asszony azonban felháborodottan utasítja vissza szavait, hiszen ő egy embert, a férjét, Bánkot szereti. Azonnal távozásra szólítja fel a férfit, ám ő hajthatatlan, és próbálja szerelméről meggyőzni Melindát. Ottónak sikerül megfognia Melinda lecsüngő kezét, és azt a homlokára szorítja, ezt a mozdulatot látja meg a visszatérő Bánk, aki valamiért visszatért a terembe, és egy rejtekajtó mögött ott is marad. Mikor térdre borul Melinda előtt, az asszony büszkén szól férjéről, ki nem borult térdre előtte. Szerinte aki letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít. Megvető szavakkal akarja magára hagyni a herceget, és ahogy távozik a teremből, szembetalálkozik a királynéval és kíséretével. Gúnyos szavakkal köszöni meg a királynőnek, hogy neki, az "együgyű" vidéki asszonynak milyen "édes örömöt" szerzett Gertrudis Melinda távozása után a kíséretét is elküldi és kérdőre vonja testvérét, hogy mi volt az előbbi jelenet. Dühös az öccsére, hiszen viselkedése a király udvarban neki kellemetlen lehet, de ha azt hallaná, hogy öccse kontár volt Melinda elszédítésében, azt mélységesen szégyellné.
A bosszúság és szégyen között őrlődő Ottó újra Biberachtól kér tanácsot, aki azt javasolja neki, békítse meg a nénjét, mondja azt, hogy sokat hallott a magyar asszonyok állhatatosságáról, és csak próbát akart tenni, így a királyné majd maga vezeti őt Melindához. Kérje azt, hogy elutazása előtt még ürítsenek egy János-áldást, és két port ad a hercegnek, egy altatót a királynénak, és egy hevítőt Melindának, hogy ezt keverje a hölgyek italába. Ha a királyné elalszik, a herceg nyugodtan visszatérhet Melindához. Ottó a királyné után siet, Biberach pedig, hogy minden oldalon bebiztosítsa magát, Peturékhoz indul.
Miután távoznak, Bánk előlép a rejtekajtó mögül, és irtózva gondol királynéja ördögi szavaira. Az első szakaszt a bán nagymonológja zárja. Bánk a közösség iránt érzett kötelességei és a magánéleti problémái között vergődik.
"Bánk De hát Melinda! Ó! Hát a haza! Itten Melindám, ottan a hazám - a pártütés kiáltoz, a szerelmem tartóztat. - Énrám bíz a szunnyadó gondatlan -, énrám tevé le a szegény paraszt elfáradt csontjait nem vélik ők a zendülést, mivel Bánk a király személye -, esküszöm, meg is fogok felelni ennek, és habár tulajdon síromon fog is a békességetek virágzani. -"

Második szakasz
Helyszín: Petur háza.
Petur házában tanácskoznak az összeesküvők. Bár abban egyetértenek, hogy a helyzet így tarthatatlan, mégis megrettennek Petur elszántságától, aki egyetlen megoldásnak azt látja, ha a királynőt letaszítják a trónról. Bánk megérkezik, és Petur felvázolja előtte a helyzetet. Bánk józanul és higgadtan védi a királynőt
"És tagja légyek e rossz társaságnak itt én is? Ártatlan vért ontani segítsek? És abban eszköz legyek, hogy jajgasson a szabadságunk miatt szegény magyar hazám? Az élteteket s a nyugalmatokat kockára tégyük polgártársainknak, kik, mint szülőinket, bennünket is tápláltak! - És miért? Mivelhogy ez asszonynak a hatalma büntetlen teszi azt, mit a közönséges zsivány talán fizetne életével is?! - Vétkül tulajdonítsuk azt neki, hogy a felekezetét jobban szeretné, mint a magyarságot? - Ha németek között közületek király lehetne e nem elsőbb volna-e előtte még ott is a magyar?"
A békétlenek igazat adnak neki, Peturt azonban nem győzik meg a bán higgadt szavai, ha a többiek el is árulják őt, nem adja fel, ha kell, egyedül hajtja végre tervét.
"Nem kényszerítelek - magam is tudok hóhérja lenni azon utálatosnak!"
Bánk azonban útját állja Peturnak, kemény szavakkal szól a lázongóhoz, a király távollétében az ő szava Endre parancsa, ha kell, vasra vereti őt. Bánk a király iránti régi hűségére emlékezteti a lázongó főurat, Petur megenyhül, a két nagyúr egymással megbékélve összeölelkezik.
A megnyugodott társaságba ekkor kér - a jelszó segítségével - bebocsátást Biberach. A társaság mint egy árulót fogadja, ő, hogy befogadják, elmond mindent. A királyné azért küldte el Bánkot országjáró körútjára, és hozatta fel az udvarba a bán feleségét, hogy Ottó nyugodtan udvarolhasson Melindának. Bánk elrohan, és arra kéri a többieket, itt várják meg őt.

Harmadik szakasz
Helyszín: Melinda szobája
A bán nem hisz Melinda szavainak, és előtte térdelő felesége arra kéri, ölje meg őt. Bánk megátkozza alvó kisfiát, zavarodottan beszél, kusza szavai alig érthetőek, nem a megtörténteket tagadja, csak magát nevezi bűntelennek, ő mindössze annyira emlékszik, a királyné álmos volt, aludni ment. Bánkban asszonya szavai szörnyű gyanút ébresztenek. A betoppanó Izidóra szavai is csak megerősítik gyanúját.
Megjelenik Tiborc, és a nagyúr a pór szavaiból szembesül a jobbágyság helyzetével Tiborc monológja a dráma egyik legszebb jelenete. Kiáltó az ellentét a jobbágyság nyomorúsága és a királynő és udvarnépének fényűző és léha életmódja között.
"Tiborc Ő csorda számra tartja evész szolgáit, éppenséggel mintha minden hajszála egy őrzőt kívánna; sok meránit, ollykor azt hinné az ember, hogy tán akasztani viszik, úgy körül van véve a léhűtőktől; s mi egy rossz csőszt alig tudunk heten fogadni. Ö táncmulatságokat ád szüntelen, úgy mintha mindég vagy lakadalma, vagy keresztelője volna: és nekünk szívünk dobog, ha egy csaplár legény az utcán elönkbe bukkanik, mivelhogy a tartozás mindjárt eszünkbe jut. A jó merániak legszebb lovon ficánkolódnak -, tegnap egy kesely, ma szürke, holnap egy fakó -: nekünk feleség s porontyainkat kell befogni, ha veszni éhen nem kívánkozunk. Ők játszanak, zabálnak szüntelen, úgy, mintha mindenik tagocska bennek egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk kéményeinkről elpusztúlnak a gólyák, mivel magunk emésztjük el a hulladékot is. Szép földeinkből vadászni berkeket csinálnak, ahová nekünk belépni sem szabad; s ha egy beteg feleség, vagy egy szegény himlős gyerek megkívánván, lesujtunk egy rossza galambfiat, tüstént kikötnek; és aki száz meg százezret rabol, bírája lészen annak, akit a szükség garast rabolni kényszerített"
Bánk először Tiborcot is a megnyugvásra intené, sorsa az, hogy törjön békességgel, már nincs miért az éhező pórnépnek tűrnie. Hiszen akit a szegénység szorongat, az már a poklot nem féli, és a mennyország sem jön oly szép színben a szeme elé. Megfogalmazódik a főúrban, hogy mind a nép sorsáért, mint saját szerencsétlenségéért a királynő a felelős. Bánk az agg parasztban felismeri egykori megmentőjét, aki huszonhat évvel korábban őt és apját megmentette. A nagyúr egy erszényt ad neki, és rábízza Melindát, hogy vigye haza ősi várába. Miután Tiborc távozik, Bánk magához veszi kisfiát, hogy mindenre felkészüljön, és ha szükséges, őt mentse. Bánk fiával távozik, a megérkező Biberach egyedül marad, így találja őt a feldúlt Ottó. A királyné mindent megtudott, most mindenhol öt keresteti, ő nem Melindától, és nem Bánktól, kizárólag dühös nénjétől tart, aki Myska bánnal keresteti. Biberachot azonban már nem érdekli a herceg, eddig is csak saját érdekei miatt, kizárólag a haszonért volt mellette. Szavai feldühítik a herceget, dühösen fenyegeti meg a rittert, ám ő közli vele, hogy tudja, ki volt Fülöp király gyilkosa. A kétségbeesett herceg hátulról ledöfi Biberachot. A megérkező Myska bán, aki a királynő üzenetét hozza a hercegnek, hogy elrejtőzzön, már csak a haldokló udvaroncot találja, aki felfedi gyilkosát, és megígéri, hogy nagy titkot fog felfedni melyek a királynét és az országot érintik.

Negyedik szakasz
Helyszín: A királyné szobája
A királyné a szobájában van, Izidóra lép be hozzá. Arra kéri úrnőjét, engedje meg számára, hogy hazatérjen. Ő szerette a herceget, a vitézt, még akkor is, amikor megcsalta őt, de a vitéz bemocskolta magát, gyilkossá vált. Elmond mindent a királynénak. Ő egész este a herceg nyomában volt, amikor a királynő elálmosodott és aludni tért, Biberach jött hozzá, és arra kérte, hogy azonnal szóljon Melindának, mert mind a királynő, mind Melinda bódító szert kapott. Ő azonban, mivel a királynő italába csak altatót kevertek, Melindához siet. Melinda szobájából látta kifutni a herceget A betoppanó Bánknak mindent elmondott, és a feldúlt nagyúr bezárta egy oldalszobába, ahonnan csak órák múlva tudott kiszabadulni. A királyné ekkor tudja meg, hogy Bánk hazatért, és Izidóra azt is elmondja, hogy Biberach gyilkosa Ottó. A királynő bár átkozza öccsét, de máris a megoldáson gondolkozik. Azonnal Melindát hívatja, és arra akarja rábírni, hogy távozzon az udvarból. A zavarodott Melinda már nem tisztel senkit és semmit, a királynét okolja családja és saját vesztéért, megátkozza, hogy tönkretette a családját, beszennyezte a nevét, mely most már a becstelenséggel vált eggyé. Csak akkor engedelmeskedik a királynénak, amikor bátyja, Mikhál szavát hallja meg a folyosóról, és nem akar vele találkozni, nem akarja, hogy a férfi is megtudja, mi történt Melindát az udvarhölgyek vezetik el.
Mikhál akar a királynéval beszélni. Figyelmeztetni szeretné az asszonyt a készülő pártütésre, kéri, hogy térjen jobb belátásra, változtasson viselkedésén, hiszen az életével játszik, adja vissza híveinek mindazt, tőlük rabolt el.
"Mert biz ezt raboltad el, s od'adtad a saját hazádbeli udvornikidnak."
Gertrudis gőgösen hallgatja a jó szándékú szavakat, sőt elviteti az ősz öreget.
Tiborccal jön Bánk, Gertrudis megijed, mert azt hiszi, a számonkérő Bánk jött el hozzá. Vissza akarja adni Melindát a férjének. Bánk először megtagadja az asszonyt, majd megszánja a megtört nőt, és megmondja neki, hogy gyermeküket Mikhálra bízta, akit a királyné parancsára épp most vetnek a börtönbe. Bánk Melindával és Tiborccal távozni akar, de a nagyurat a királyné korábbi akaratát megmásítva, maradásra szólítja. A bán feleségét Tiborcra bízza. Gertrudis gőgösen kéri számon a bántól, hogy mért tért vissza lopva a királyi udvarba, hogy mert egy ártatlan fiatal lányt órákra bezárni. Gertrudis támadására Bánk nyugodtan, higgadtan reagál. A főúr annyit jegyez meg, hogy
"Mikhál: A nyúgodalmat, békességet és az életen való gyönyörködést - a volt vagyont, a testi-lelki megelégedést, fazékok mellől a fát, ételekből a húst és ágyokból a szalmát - nem érdemes becsületesnek lenni."
 Gertrudis hatalmi szóval próbálja meg elküldeni Bánkot, de a bán hatalma nagyobb, ezért a királynő nem parancsolhat neki. Az ország kínjaival körútján szembesülő nagyúr felsorolja a nép és a személyes sérelmeit, támadja a királynő uralkodási elveit. A királynő Melindát is megátkozza. A kétségbeesett Gertrudis segítségért kiált, és jajszavára Ottó lép be, de miután Bánkot meglátja, gyáván megfutamodik, és bezárja maga mögött az ajtót. Bánk bosszúra készen rohan Ottó után, de a bezárt ajtón át nem tud bejutni hozzá, átkot szór a gyalázatos emberre és az országra, mely őt szülte. Gertrudis, aki menekülni akart, Bánk utolsó szavára, melyben hazáját átkozza, felkap egy tőrt, a férfi azonban kicsavarja az asszony kezéből, és feldúlt állapotában végez vele.
A sebesült királynét Myska bán fedezi fel, a haldokló Gertrudis Ottót nevezi gyilkosának, aki rémülten tiltakozik ez ellen. A békétlenek élén Petur ront be, de a király serege már megérkezett, és Solom mesterrel, Myska bán fiával az élén, kiűzi a békétleneket a palotából.

Ötödik szakasz
Helyszín: A királyi palota
A királyi palotában a királyné ravatalánál a gyászt viselő udvornikok a történteket tárgyalják. A gyászolók között van Izidóra is. Megérkezik a gyásztól megtört király, Solom mester jelenti, hogy mi történt, és közli urával, hogy Ottó eltűnt, és a lázadó Peturral, akit a királyné gyilkosának tartanak, leszámolt. Foglyot is hozott magával, Simont, aki azonban azt állítja, ők már halva találták a királynét, nem lehet Petur bán a királyné gyilkosa. Mikhál bán a kis Somával járul a király színe elé, felsorolja a királyné bűneit, aki az ősz öreget is, mint közönséges bűnözőt, záratta a tömlöcbe, csak azért, mert nem akart testvére gyilkosa lenni. A király képtelen elhinni halott asszonyát ért vádakat. Bánk lép a terembe, hatalmi jelvényeit a koporsó aljára vágja, bevallja és vállalja a tettét. Kemény szavakkal vádolja a királynét, és gyilkosnak nevezi őt, aki tönkretett egy országot.
"Király Gyilkos?
Bánk: Az több. Ha tízszer, harmincszor megölt, ha kincsemet rabolta el, ha széjjelszaggatta gyermekeimet, feleségemet, - még tán megengedhettem volna... de ő jónevét ölé meg nemzetemnek rút öccse által, s a feláldozott becsületet kiűzte udvarából."
Endre keserűen jegyzi meg, hogy a győztes királyt ez fogadja a hadból hazatérve, hogy hitvese koporsója mellett kell reszketnie saját népétől. Bíró elé akarja a bánt állítani, ő azonban büszkén utasítja vissza, a király nem lehet az ő bírája, hiszen neve jobban be van mocskolva mint az övé. Petur bánt és családját most irtják ki, pedig a bán mindig hűséges volt urához. Petur bán halálakor megátkozta a királynőt és gyilkosát is, egyedül csak királyát és hazáját áldotta. A király lovagi párbajra hívja a gyilkost, de a bán visszautasítja, ő a királlyal nem száll szembe.
"Bánk: Királyom! Én veled nem harcolok! Szent vagy te énelőttem - Istenem s hazám után a legszentebb."
Leoldja a kardját és a király elé helyezi, és a kezébe adja sorsát. Solom mester vállalja, hogy a király helyett ő áll ki a nagyúr ellen. Bánk először vonakodik párbajozni, hiszen sajnálna egy merániai asszonyért egy ilyen nemes vitézt, de látva az ifjú eltökéltségét, nem hátrál meg. Myska bán érkezik, akinek a haldokló Biberach mindent bevallott, a királyné ártatlan volt, Ottó cselszövéseiről semmit nem tudott. Bánk ettől a hírtől összeomlik, a király fiával együtt végezni akar vele. Mikhál a gyermeke életéért könyörög, vagyonáról, mindenéről lemond, csak annyit kér Endrétől, a száműzetésbe hadd vigye magával az ártatlan gyermeket.
Bánk ekkor tudja meg Tiborctól, aki eddig a palota egyik szegletébe húzódva állt, hogy Melindát Ottó párthívei megöltek. A bán összeomlása végleges, mikor a király el akarja vitetni, párthíve Solom mondja: "Király, a büntetés már ennek irgalom."