A Noszty fiú esete Tóth Marival /1908/

Szereplők:
Noszty Ferenc - huszárhadnagy, dzsentri
Noszty Pál - édesapja
Kopereczky Izrael Izsák báró - főispán
Noszty Vilma - Kopereczky felesége,
Noszty Pál leánya
Bubenyik - Kopereczky titkára
Malinkáné - a Cinkotai Itce tulajdonosa
Malinka Kornél - Kopereczky titkára
Velkovics György - polgármester
Kohlbrunn Zsuzsanna - felesége
Kozsehuba Tivadar - Rozália kérője
Stromm Adalbert - ezredes
Tóth Mihály - Amerikából hazatért gazdag polgár, "kiflikirály"
Kohlbrunn Krisztina - felesége
Tóth Mari - leányuk
Kohlbrunn - pozsonyi kékfestőmester
Homlódy - Nosztyék rokona
Homlódyné /Máli néni/ - felesége, Feri egyik legfőbb segítője
Poltáry György - alispán
Wild Fanni /Findzsa/ - egykori kasszíros kisasszony, jelenleg az alispán felesége
Muttyánszky Marcella, Kopereczky Dávidné - a főkötő őrei
Brozik - vendéglős
Klári - Mari szobalánya
Palojtay István - Tóth Mihály szomszédja
Dr. Pázmár Anzelmus - Tóth szanatóriumának orvosa

A mű alapötletét egy 1901-ben történt bácskai esetből merítette Mikszáth. Egy húszéves, elszegényedett dzsentrifiú elszöktette a milliomos Ungár Lajos leányát. Az apa nem könnyen egyezett bele a házasságba, csak látszólag fogadta el a helyzetet, de a tervezett esküvő napján külföldre küldte a leányát. A násznép előtt a vőlegény előkelő családjának pedig kijelentette, hogy "ilyen kvalifikálatlan eljárás után" sem hajlandó birtokával bearanyozni a már elkopott nemesi címereket.
A korabeli sajtó reakciójában is már ott volt a Noszty, probléma. Az elszegényedett nemes és a gazdag polgár konfliktusa, a család újbóli felemelkedéséért szövetkező terebélyes rokonság, mely felhasználja az általa irányított megyei közigazgatást is.
Noszty Ferenc huszárhadnagy ezrede Trencsénben állomásozik. A vidám, könnyelmű férfinak szerencséje van a szerelemben, de ugyanakkor nagyon sok pénzt veszít el kártyán. A hadnagy a polgármester lányának, Velkovics Rozáliának udvarolt, ehhez viszont pénzre lett volna szüksége. Édesapja azonban nem tud rajta segíteni, a család annyira lesüllyedt, hogy már csak a nevük maradt meg.
Rozáliának Ferin kívül Kozsehuba Tivadar is udvarolt, akinek viszont hatalmas vagyona volt, de nemesi oklevéllel viszont nem rendelkezett. A szülők ingadoztak, hogy kinek adják leányuk kezét. Egy alkalommal Feri akkora pénzzavarba kerül, hogy senkitől nem tud kölcsönkérni, csak Tivadartól. Tivadar viszont csak úgy ad kölcsönt, ha Ferinek van jótállója. A hadnagy aláhamisítja a váltóra Stromm Adalbert nevét, és kap érte ezer forintot. Ezt követően megkéri a lány kezét, de választ nem kap, a szülők húzzák az időt. Feri kétségbeesetten ír apjának, hogy jöjjön, ha még élve akarja látni a fiát. Noszty Pál meg is érkezik lányával, Vilmával. A Nagy Szamár vendéglőben szállnak meg. A szálló éttermében nagy feltűnést kelt a gyönyörű pesti lány, Vilma, aki nagyon megtetszik báró Kopereczky Izrael Izsáknak, a helyi takarékszövetkezet elnökének. A báró onnan kapta nevét, hogy volt egy rokona, Kopereczky Károly, aki egy zsidó lányba szeretett bele. A lánynak gyereke született, az apja halálos ágyán elismerte törvényes gyermekének. Később ez a gyermek óriási vagyonra tett szert, amiről úgy végrendelkezett, hogy az örökli, aki az Izrael Izsák nevet viseli. A büszke család persze sokáig nem keresztelte egyetlen újszülöttjét sem erre a névre, de a családi vagyon apadásával a büszkeség sem volt már olyan nagy, és egyre több fiú viselte ezt a nevet. Az örökség mindig a legidősebb Izrael Izsákot illeti meg. Most a senior Vilma alázatos hódolója.
Noszty Pál kétezer forintot kért Kopereczkytől, a kölcsönt fél évre kapta. Pál úr egy medaliont hagyott zálogban, amelyen Vilma képe volt. Ha nem fizet Noszty a megegyezés értelmében, Kopereczky megkapja a kép eredetijét. Stromm alezredes kifizeti a váltót Kozsehubának, így a botrány elmarad. Noszty Ferinek viszont le kell vennie a katonaruhát. Noszty Feri szép búcsúlevélben köszön el Vilmától, majd a nyalka huszártiszt szép csendesen eltűnik Trencsénből.
Noszty azon gondolkodik, hogyan lehetne a család sorsát jobbra fordítani. Szerinte egyetlen megoldás van, Ferinek egy jó házasságot kell kötnie. Egy csinos hozomány, egy igazi nagy hal oldaná meg a család problémáját, egyedül így tudnának az óriási adósságtól megszabadulni.
Miután lejár a Kopereczky által adott váltó, a báró jelentkezik Vilmáért. Ő igent mond, és hamarosan megszületik a fiuk, akit Izrael Izsáknak neveznek el.
Noszty Pál megszerzi Kopereczkynek a Bontó megyei főispáni széket, de kiköti, hogy fia számára a veje szerezze meg egy gazdag amerikai lány kezét. Kopereczky egy jó titkárt kér Feritől. A titkár Malinka Kornél lesz, aki együtt katonáskodott Ferivel, jogot végzett, és szerelmes Vilmába. A fiú beáll a báróhoz, és együtt indulnak Krapecre. Azonnal hozzáfog a beiktatási beszéd megírásához, hogy Izrael Izsáknak legyen ideje bemagolnia Több változatot ír, de főnöke tetszését egyik sem nyeri el, így lemásol egy harminc évvel korábbi beszédet, hiszen arra már úgysem emlékszik senki. A beiktatás előtt azonban még hazamegy az új főispán. Hazatérve Noszty Pál levele fogadja, amelyben tájékoztatja arról, hogy a beiktatás nem lesz felhőtlen, mert az ellenzék készülődik ellene. Noszty pénzt kér a bárótól, Kopereczky ravasz komornyikjához, Bubenyikhez fordul tanácsért, hogy honnan szerezzen pénzt. A Kopereczky családnak volt egy híres főkötője, amely Károly Róbert korából származó családi örökség. Abban az időben még húsz darab keleti gyöngy volt rajta, de az idők során megfogyatkozott, és csak négy maradt meg belőle. A főkötőt egy vasládában őrizték. Két asszony őrizte, nekik volt egy-egy kulcsuk hozzá és Kopereczkynek. A hölgyek csak addig kapnak évjáradékot, amíg a gyöngyök megvannak, tehát mindent megtesznek a gyöngyök megőrzéséért. Bubenyik azonban elhíreszteli, hogy Kopereczky Malinkával tért haza, és ez a Malinka át tud menni a vason. A két nő így önként ajánl fel egy gyöngyöt, nehogy mind a négy elvesszen.
Malinka Bontóvára megy, hogy átadja Pál úrnak az összeget. Az új főispán szintén Bontóvára indul a beiktatásra. A vonaton találkozik Malinka és Kopereczky. Az egész megye felbolydul az új főispán érkezésének hírére. A vonatról Pál javaslatára hamarabb száll le egy állomással Kopereczky. Ezután lekési a visszafelé menő vonatot, és csak éjszaka érkezik meg a megyeszékhelyre, addigra elcsitulnak a kedélyek. Másnap elkezdődik a megyegyűlés. Tóth Mihály mágnás megvásárolja az összes záptojást, hogy elkerüljék a botrányt. A bontó megyei Noszty rokonság eléri, hogy az alispán Kopereczky tiszteletére mondjon üdvözlő beszédet. Este azonban Poltáryné, az alispán felesége elvesztette briliáns ékszerét, és egész éjjel azt keresték. Reggel az alispánnak már nincs ideje beszédet írni, így úgy dönt, hogy egy harminc évvel ezelőtti beszédet mond el, úgysem emlékszik már rá senki. Poltáry György alispán ugyanazt a beszédet mondja el, mint amit Malinka kiválasztott a főispán számára. Kopereczky észre sem veszi, hogy a saját beszédét hallja, az alispán után szóról szóra elmondja ugyanazt a beszédet. Poltáry köszöntője után Kopereczky parodizálja őt ugyanabban a beszédben. A közhangulat megfordul és a bárót ünneplik, és el vannak ragadtatva az új főispán észbeli képességeitől, hogy első hallásra, így memorizálni tudott egy ilyen hosszú beszédet. Máli néni szerint Ferinek a legjobb parti az Amerikából dúsgazdagon hazatért pék lánya, Tóth Mari lenne, akinek a kezével a szerencsés vőlegény egymillió forintot kapna. A lány azonban azt hiszi, őt csak pénzéért lehet szeretni, így minden kérőjét kikosarazza. Feri nem akarja, hogy az ott jelenlévő Tóth Marinak hirtelen mutassák be, mint rangjabéli fiatalembert. Hiszen a bölcs tánti véleménye szerint Feri olyan, mintha transzparensen hirdetné, hogy "gazdag parti kerestetik". Máli nénivel furfangos tervet eszelnek ki a lány behálózására.
Ebéd előtt Izrael megtudja, hogy rokona Izsák Izrael leesett a lóról és nyakát törte, ezzel reá szállt a negyvenezer forintos évi jövedelem.
A következő fejezetben az író megszakítja a cselekmény fonalát, Tóth Mihály életútját mutatja be. "Harmincöt évvel ezelőtt élt Pesten egy Nagy István
nevű tajtékpipametsző. Akkor ez volt az első mesterség. Az egész ország pipázott, reggeltől estig. Dohány volt Qantum satis; az úrnak termett, a többi lopta." A pipafaragás művészet volt akkoriban, sőt más művészet nem is volt. Nagy úr egy művészien elkészített pipájáról többet beszéltek, mint egy színházi darabról. Ha egy új pipát tettek ki az Úri utcai üzlet kirakatába, egész csődület támadt előtte, és csodálták a műremeket. Nagy Mihály uramnak egy roppant ügyes kezű legénye volt, egy bizonyos Tóth Mihály, akinek neve hamar elterjedt a pesti polgárok között, hisz tudvalevőleg ő faragta a legszebb darabokat. Tóth Mihályt a pipafaragáson kívül két dolog érdekelte igazán, az olvasás és a színház. Bezzeg korának főurai megelégedtek az evés-ivás és a kártya által nyújtott örömökkel. Tóth Mihály ifjúkorában mérnöknek tanult Losoncon, ifjúkori barátjával, Velkovics Gyurival, aki orvosnak készült. Losoncon a diákuracskák egy becsületes német származású pipakészítőnél kaptak szállást. A mesternek volt egy velük egykorú fia, Stromm Adalbert, akivel hamar barátságot kötöttek. Miska remekül haladt a tanulásban, amikor a szülei a kolerajárványban meghaltak. Így Miska nem tanulhatott tovább, hiszen nem tudta a költségeit fedezni, így Stromm úrhoz adták tanoncnak. A pipakészítés tudományában óriási tehetséget árult el Miska, olyannyira, hogy hamarosan Nagy Mihályhoz is eljutott a híre, és az ügyes legényt elcsalta magához. Az ifjú Stromm is Pestre került, akit szülei katonaiskolába adtak, és Pestre nevezték ki hadnagynak. Gyuri szülei is meghaltak, a fiú sanyarú helyzetében egy bécsi rokonához, Dr. Protokhoz fordult rokoni segítségért. Az orvos azonban hallani sem akart a szegény rokonról, a fiú levelét válaszra sem méltatta. Miska felajánlotta barátjának, hogy költözzön Pestre, és majd ő fizeti a költségeit, csak ne hagyja abba az iskolát. Gyuri Pestre költözött, Miska lemondott a könyvekről és a színházról, és Gyuri minden kiadását zokszó nélkül fedezte. Két évig tartott ez az állapot, amikor Gyuri megszökött. Miskát egy levélben értesítette, hogy beáll egy gazdag úrhoz, gróf Plechnitzhez betegápolónak. Gyuri szorgosan küldözgette barátjának a leveleket, melyekben beszámolt életéről. A levelei azonban egy idő után megritkultak, majd egészen elmaradtak. Gyuri már azon gondolkodott, hogy a grófi családhoz fordul, hogy megtudjon valamit kedves barátjáról, amikor Gyuri végre Bécsből írt. Már nem dolgozik a grófnak, és kedden érkezik. Miska azonnal értesítette Stromm hadnagyot is, és együtt várták barátjukat.
Azonban Gyuri nagyon megváltozott, nem dolgozott semmit, minden kiadását megint Miska fedezte, ami most nehezebb volt, hiszen a világot járt fiú nem érte be akármivel. Költekezését és fennhéjázó magatartását Sromm hadnagy hamarosan meg is elégelte, szívtelen fickónak nevezte, aki kihasználja barátját. Gyurinak egyszer az az ötlete támadt, hogy Miska vegyen ki szabadnapot, és egész nap csak mulassanak, hogy ezt megtehessék, Miska édesapa óráját adta zálogba. Gyuri ezután fogta barátját és bement véle az egyik legelegánsabb boltba, és kiválasztott egy drágakövekkel kirakott órát, hozzá aranyláncot. Amikor fizetésre került a sor, Miska egy csomag ezres bankóból fizette ki a hétszáz forintos vételárat. Na, kapta magát erre Miska és úgy elszaladt, Hogy Gyuri csak a szállásukon érte utol. Illetve csak érte volna, ha Miska be nem zárkózik, és juszt se engedte be a barátját, hiszen szerinte ekkora összeghez nem lehet tisztességes úton hozzájutni. Gyuri, hogy bizonyítsa, tisztességesen jutott a pénzhez, egy végrendeletet add be Miskának. Miután Miska elolvasta az iratot, minden tiltakozása ellenére ölben vitte be a megtermett fiatalembert. Így végre Gyuri elmesélhette szerencséjét. Júniusban szökött meg a gróftól és úgy gondolta, fizetéséből utazgat egy kicsit és kimulatja magát. Igen ám, de Bécsben valaki ellopta az összes pénzét, így ott állt egy árva garas nélkül a számára idegen császárvárosban. Ekkor jutott eszébe rokona, Dr. Protok. Címét kikereste az orvosi névjegyzékből, és rögtön el is ment hozzá, hiszen ha az öreg kidobja, akkor sem kerül a mostaninál rosszabb helyzetbe. A megadott címen a házmesternétől tudta meg, hogy az orvos meghalt, minden pénzét egy ismeretlen fiatalemberre hagyta, akit már fél éve nem találnak. Az ifjú neve valamilyen "Velkovics Gyuri nevű lump diák". Ez volt az oka ellenszenves viselkedésének, egyszerűen próbára akarta tenni barátait. A próba minden várakozását felülmúlta, immáron rajta a sor, az öröksége felét Miskának adja. Együtt Bécsbe mentek, ahol megismerkednek egy csinos testvérpárral, a Kohlbrunn lányokkal. Itt Gyuri feleségül vette Zsuzsannát, ezzel nemesi címet szerzett, majd polgármester lett Trencsénben. Miska pedig Krisztinát vette el, és ifjú feleségével Amerikába ment. A tengerentúlon Tóth ízes sóskifliket és cipókat kezdett gyártani, üzleti elképzelése bevált, és "kiflikirály" lett belőle, óriási vagyonra tett szert. Sokszoros milliomos, amikor meghal az apósa. A temetésen találkozik újra régi barátjával, Gyurival. Most ő az, aki barátját részesíti a vagyonából. Az öreg Kohlbrunn egy Somló-hegyi szőlőt is örökül hagy gyermekeire, Tóth úgy dönt, hogy családjával hazatelepül. Részvényei osztalékából fényesen meg tud élni. Birtokot vesz a Bontó megyei Rekettyésen, gyárakat, kórházakat alapít, törődik a munkásaival. Amikor Mikszáth bemutatja a rekettyési birtokot, kis utópiát ábrázol, Tóth uram tisztességes bért fizet alkalmazottainak, öregkorukra nyugdíj kapnak, sőt a gazdatisztek még bérükön felül is kapnak bizonyos jutalékot.
A múltbatekintés után az író tovább szövi a cselekmény fonalát. A somlyói szüreten mindig részt vesz az egész család. Mindenki szüretre készül, nagyon sok vendég érkezik. A pápai fogadóba egy nyalka vadász érkezik, az a célja, hogy kifigyelje Tóth Marit. Szerencséje van, meglátja, hogy Mari ruhát cserél a szobalányával, így mint egyszerű lány jelenik meg az iparosbálon. Noszty Ferenc vadásznak adja ki magát, így ismerkedik meg Tóth Marival, akinek sikerül elcsavarnia a fejét. Noszty azonban meglátja régi szerelmét, Velkovics Rozáliát, aki szüleivel látogatóba érkezett Mariékhoz, és mivel otthon nem találta, hát eljött megkeresni barátnőjét. Bár arra egyáltalán nem gondolt, hogy szobalányruhában Findura szőlőjében fogja megtalálni egy iparosmulatságon. Noszty el sem tudja képzelni, mi beszélnivalója van Marinak Velkovics Rozáliaval, és egyáltalán, honnan ismeri a két lány egymást. De ha Rozália őt meglátja, akkor fuccs a tervüknek, így gyorsan eltűnik. Visszamegy a fogadóba, és hosszú levélben számol be Máli néninek a sikeresen végrehajtott tervről. Mindenki azt találgatja, ki lehetett az a fess vadász, még arra is gondolnak, hogy Palkó volt, a híres betyár. Marit csak az teszi boldoggá, hogy végre valaki nem a pénzéért, hanem önmagáért volt vele kedves. A szüreti bált követően Mari teljesen megváltozik, szomorúvá és álmodozóvá válik.
Feri a Máli nénivel kieszelt "haditervnek" megfelelően újságokba írt hirdetésekkel kutat a lány után. Bontóváron télen összeült a megyei közgyűlés, amelyen Kopereczky elfogadtatja a magyar nyelv iskolai tanítását. Szolgabírónak sógorát, Noszty Ferencet nevezi ki.
Noszty a sógorától kapott információk szerint megkezdi látogatásait a megyei notabilitásoknál. Az új szolgabíró, Palojtayné, megyeszerte híres születésnapján Istvánnál találkozik Tóth Marival. A fiatalok vígan korcsolyáznak, Noszty elé egy csinos leányzó huppan le, akit udvariasan felsegít, a szemrevaló kisasszony Tóth Mari. A lányt megzavarja, hogy Feri nagyon hasonlít az ő vadászára. A férfi egész nap kerüli a lányt, majd Mari számonkérésére bevallja, hogy nagyon hasonlít egy gyönyörű Klára nevű szobalányra, akit egy szüreti bálban ismert meg, és azóta is keres. A szerelmes lány félájult a boldogságtól. Noszty mint az új szolgabíró, természetesen Tóthékat is meglátogatja, és odaadja Marinak azokat az újságcikkeket, amelyekben őt kereste. Noszty szívesen látott vendég lesz a Tóth-házban, Tóthné el van ragadtatva a családjától, és gáláns viselkedésétől. És bár lassan, de Tóth uram is beadja a derekát, Feri nagyszerűen alakítja a közjóért munkálkodó, tisztességes szolgabírót. Tóth még a rekettyési kórházban fenntartott szobájának a kulcsát is odaadja a fiúnak, ha véletlenül szállás nélkül maradna a környéken.
Feri rokonsága szeretné, ha mihamarább megtörténne az esküvő, Kopereczky unja már, hogy Feri csak számolatlanul szórja az ő pénzét. És aggodalomra is bőven akad okuk, hiszen mióta Feri úgy érzi, hogy révbe ért, vég nélkül költekezik. Ha pesten van kártyázik, ha Bontóváron van, még nagyobb a baj. Hiszen nyár lévén, egy vándortársulat lépett fel. Ami még nem lett volna oly nagy baj, de a színjátszó kör egy vörös hajú primadonnáját igen gyakran látták Ferivel pezsgőzni, amiből szép kis kalamajka kerekedhetett volna, ha valamelyik cudar újság meg találja írni.
A közvélemény azzal foglalkozik, ami Feri és Tóth Mari között szövődik, Tóth uram is egyre inkább úgy gondol Ferire, mint leendő vejére. Azt azért elhatározza, hogy érdeklődik felőle a trencséni ismerősöknél. Feri tudja, hogy gyorsan kell cselekednie, és Marit kell gyorsan megfőznie, hiszen ha a lány igent mond, a szülök sem mondhatnak nemet. Erre remek alkalomnak nyílik a közelgő rókales, ahová a szolgabíró urat Tóth hívja el. Tóth a hajdút küldi feleségéhez, hogy hozza el a puskáját. A somlyói hegyen viselt szobalányruhában Mari hozza el a fegyvert. Ferivel együtt lesik a rókafiakat. Feri megcsókolja Marit és megkéri a kezét, a lány nem utasítja el. Boldogan tér haza, a családja mint egy sikeres hadjáratból megtért győztes hadvezért ünnepli. Úgy érzi, már győzött, a jegygyűrűket is azonnal megrendeli.
Noszty Kopereczkyt kéri meg, hogy kérje meg a lány kezét. A főispán azonban nem jár sikerrel, mert Tóth Trencsénbe utazott, hogy Velkovics halála után rendezze a család helyzetét. Tóth csak pár hónappal később tér vissza. Az állomásról egyenesen Kopereczkyhez megy, hogy a Noszty családot megkímélje attól a kényes helyzettől, hogy kosarat adott a kérőnek. Kopereczkynek semmi oka őt Rekettyésen felkeresni, mert a lányát nem adja Ferihez. Feri és családja sértésnek veszik a döntést. Máli nénivel újabb tervet eszelnek ki. Feri mint szolgabíró, másik helyre kéreti magát. A főispánné jótékonysági bált rendez, amelyen életképet adnak elő, és Máli néni közbenjárására természetesen ebben Marinak is részt kell vennie. Itt találkozik újra a két szerelmes. Máli néni lesz Mari kísérője, ő viszi haza a lányt. A kocsiba beül Feri is. Az úton a néni rosszul lesz, Ferinek kell elmenni orvoshoz, és Máli néni arra kéri, hogy vigye magával Marit is, hiszen a lánynak haza kell érnie. Feri Marival marad kettesben, a hazafelé tartó úton azonban kiderül, hogy nem tudnak átmenni a hídon, mert javítják. Persze, mert Malinka az ügy érdekében szétszedette a hidat, hogy járhatatlan legyen, majd reggelre megcsináltatja.
Mari amikor rájön, hogy az éjszakát Nosztyval kettesben kell töltenie, kétségbeesik. Feri azonban megnyugtatja, Mezernyére viszi a lányt, ahol az édesapja kórházában, az ő szobájában alhat, olyan lesz mintha otthon lenne. Feri illendően elbúcsúzik a lánytól, majd magára hagyja. A lány, teljesen megnyugszik, főleg amikor a szobában meglátja édesapja holmijait. Feri azonban nem ment messzire, öreg beteg vándorórásnak álcázta magát, mint beteg felvetette magát a kórházba. Innen már egyszerű, Tóth úrtól kapott kulccsal könnyedén bejutott az alvó lány szobájába. Marit először halálra rémítette, de szavai ismét megtették a hatásukat. Mari elfogadja, hogy csak így lehet édesapja beleegyezését elnyerni a házassághoz.
Reggel, mikor Mariért jöttek, megtörtént a skandalum. "Noszty megfordította a kulcsot a zárban kétszer, és egy rántással feltárta az ajtót.
A doktor, Igai kasznár és az angol társalkodónő lépett be, azaz, ott az ajtóban gyökeredzett meg a lábuk a meglepetéstől. Mari az ágyban feküdt, Feri pedig visszaült egy székbe, és nagy egykedvűséggel kezdte a cipőit felhúzogatni.
A mess fölsikoltott a borzalmas shocking láttára, s elájult. Pázmár doktor fogta át, különben összeesett volna, Pázmár maga is a szemeit dörzsölte. A tarka Zebedusát, hát nem álom ez? Hiszen én a szolgabíró urat Voglányban hagytam. No, ez szép história. - S nagy zavarában a saját feje helyett ebben a nehéz helyzetben szórakozottságból a karjai közt tartott miss fejét kezdte vakarni - amiről az azt hitte, hogy valami modern gyógyítási mód, és szemlátomást éledezett. Csak a kasznár rendült meg egész lelkében, s olyan keshedt fakó lett az arca, mint egy halotté. Odament az ágyhoz, s úgyszólván felordított, mint egy megsebzett vadállat.
- Óh, édes kisasszonykám, mi történt itt, mi történt? Mari szelíden nézett rá az ártatlan, tiszta szemeivel. Nem bujkált azokban semmi bűn.
- Semmi más nem történt, kedves Igali bácsi - szólt nyájasan, szokott csacsogásával -, minthogy én most már kompromittálva vagyok.
Az öregúr szemeit elöntötte a vér, keze ökölbe szorult. Megfordult, rettentő tekintete Nosztyt kereste, de Noszty akkor már nem volt ott. Lassanként egyenesedett ki görcsösen összeszorult az ökle, miközben remegő ajkakkal suttogta: grácia fejemnek."
Bár semmi nem történt, de a Bontó vármegyei közvéleményt élénken foglalkoztatja ez a szenzáció. Mindenki rá akarja venni Tóthot, hogy adja a lányát Nosztyhoz, de felesége tiltakozása ellenére sem hajlandó erre. Mari elmondja szüleinek, hogy ismerkedett meg Ferivel, beszámol a somlyói esetről, amikor szobalánynak adta ki magát. Édesapja arra kérdésére, hogy szereti-e Ferit, igennel válaszol. De ha valami módon megtudná, hogy minden csak komédia volt a hozománya megkaparintására, akkor is hozzámenne? Mari elhaló hangon mond nemet. Tóth uram kettesben akar feleségével beszélni, hogy meggyőzze az asszonyt, miért nem adhatják a lányukat Nosztyhoz.
 "- Nem segíthetek, Krisztina: Nem tudok olyan gonosz, kegyetlen lenni, hogy odanyújtsam leányomat a gazembernek, mikor tudom, hogy úgyis ellöki magától, ha hozományát elkölti, és visszajön fonnyadtan, talán nyomorékká téve, mert arra is fogadok, hogy verni fogja. Ne kívánj tőlem ilyet, Krisztina, csupán azért, mert az ilyen eseteknek ez a szokásos eligazítása."
Pázmár doktortól megtudja, hogy felesége az öngyilkosságot fontolgatja, meggondolja magát, és beleegyezik a házasságba. Pompás esküvőt rendez.
Tóth úr levelére válaszolt Brozik Dániel, annak a fogadónak a tulajdonosa, ahol Feri vadászruhában megszállt, és köszöni azt a húsz akó bort, amit kapott. A vadász Fitos János néven írta be magát a vendégkönyvbe, a levélhez mellékel egy papirost, amelyet a lánya talált meg a vadász szobájában, és eltette. Ő most ezt küldi el Tóth uramnak. A fecni Feri levelének egy darabja, melyben Máli néninek számol be a jól sikerült tervről.
"Kedves Máli tante!
Sietve vetem e sorokat papírra egy poloskás pápai vendéglőben. Tervünk nemcsak sikerült, hanem jobban megy, mintsem álmodhattuk volna. Csak a kulcslyukon akartam bekukucskálni, s íme, bent vagyok a szobában. Nemcsak megláttam Marit, hanem táncoltam is vele, mégpedig anélkül, hogy tudnám ki, vagy hagy ő tudná, ki vagyok. Mesébe való epizód ez, nem is tudom, hol kezdjem, mert tekintve..."
Tóth úr most már boldogan készül az esküvőre. A menyegző napján összegyűlik a az előkelő vendégsereg, akiket a nyájas és vendégszerető Krisztina asszony fogad. Egy idő után azonban hirtelen eltűnik, és Mari sem kerül elő... Ekkor Tóth Mihály a hüledező vendégseregnek és a felháborodott Nosztynak bejelenti, hogy az esküvő elmarad.
"Ferinek minden vére arcába tódult, orrcimpái reszkettek, melle zihált, s az utolsó szavakat nem is hallva (már ekkor erőt vett rajta a vadállati düh), Tóth felé rohant.
- Láttam az udvarban a felállított vasvillás, fütykösös béreseit - kiáltó -, de én nem ijedek meg azoktól!
- Ezt nem hagyjuk annyiban! - ordító, s kitépte magát az őt visszatartó kezekből. - Ezért leszámolunk, pékmester! Leszámolunk...
S vérbe borult szemei vészjóslón forogván üregeikben, fölemelt ökleivel már-már rávetette magát Tóthra, mikor egyszerre megnyílt a könyvtárszoba ajtaja, s egy magas, délceg katona lépett be, és rászólt éles hangon.
- Akar ön valamit?
Noszty Ferenc hátrahőkölt az ismerős hangra, s félénken felpillantott, ahonnan a kérdés jött.
Stromm ezredes állott a küszöbön összefont karokkal, és ismétlés
- Mit akar?
Noszty karjai lankadtan estek le, s halott sápadtság borította el arcát:
- Haza akarok menni, ezredes úr - nyöszörögte, szánalmas, megtört hangon."
Az ifjú azonban nem kesereg sokáig, "hiszen elég nagy a világ. És van benne elég lány."