Moliére /1622 -1673/ Eredeti neve Jean-Baptiste Poquelin, 1622. január 15-én született a francia vígjátékíró. Apja elnyerte, vagy esetleg megvásárolta "a király rendes" kárpitosa címet, és ezt örökölte a fia 1636-ban. Anyját korán elvesztette, gyermekéveiről nem sok maradt fenn. Az egyik legnevesebb jezsuita intézetben, a Collége de Clermont-ban tanult, majd jogi tanulmányokat folytatott Orléans-ban, apja ügyvédnek szánta, de Moliére-t sem az ügyvédi pálya, sem apja mestersége nem érdekelte. Egyre jobban érdekelte a színház, 1643 januárjában lemondott az apjától örökölt udvari kárpitosi címről, és ebben az évben alakította meg a Béjart családdal együtt az Illustre Théatre nevű színházat. Az első bemutatójukat 1644-ben tartották, és ugyanebben az évben keltezett az az okirat, amelyen a Jean-Baptiste Poquelin név helyett már a Moliére szerepel. Párizsban ekkor már működött két állandó színház, a Hotel de Bourgogne és a Théatre du Marais, és egy harmadik színházat a közönség már nem tudott eltartani. Moliére az adósok börtönét is megjárta, színháza pedig 1645-ben csődbe jutott, a társulat azonban nem oszlott fel, hanem vidéken játszottak tovább. Ekkor a társulat feje már Moliére, 1650-ig d'Épernon herceg, majd 1657-ig egykori iskolatársa, Laguedoc tartomány kormányzója, Conti herceg támogatta a társulatot, miközben DélFranciaország tájait járták. 1658-ban tértek vissza -Párizsba, és október 24-én, a Louvre egyik termében a király előtt mutatkoztak be. Corneille egyik darabját, a Nikodémészt adták elő, ez azonban a király tetszését nem nyerte meg, de a ráadásként bemutatott Moliére-bohózat, A szerelmes doktor annál jobban elnyerté XIV. Lajos tetszését. Így megszerezték a királyi pártfogást, és mint "a Király Öccsének Színtársulata", elnyerték azt a jogot, hogy Petit-Bourbon, majd a Palais-Royal termében játsszanak. 1660-ban Moliére kérelmezte, hogy visszakaphassa a korábban visszaadományozott "a király rendes kárpitosa" címet. Ez nem pusztán üres cím volt, hiszen a nyolc királyi kárpitosnak az év egy-egy meghatározott szakaszában konkrét feladatokat kellett teljesítenie a királyi udvarban. Ezenkívül Moliére volt az udvari ünnepségek főrendezője is, és természetesen színigazgató, és saját társulatának színésze, aki ennyi elfoglaltság közepette írta meg darabjait. Moliére-t már nem hitelezők, hanem féltékeny vetélytársak üldözték. A rágalmazók főleg magánéletét kezdték ki, 1662-ben feleségül vette régi színésztársának, Madelin Béjart-nak a lányát, Armande Béjart-t, aki húsz ével volt fiatalabb, mint férje. Rosszakarói azzal vádolták, hogy saját lányát vezette oltár elé, a rágalmak azonban igaztalannak bizonyultak, és XIV. Lajos is kiállt színésze mellett, amikor elvállalta a szerző elsőszülött fiának, Louis-nak keresztapaságát. /A fiúcska tízhónapos volt, amikor meghalt./ Házasságuk nem volt felhőtlen, kapcsolatuk viszontagságait gúnyversek sora kísérete. Nem csupán ez volt az egyetlen probléma, amivel Moliére-nek szembe kellett néznie, bár magas pártfogók védelmezték, és színészei is hűségesen kitartottak mellette, állandóan szembe kellett néznie a darabjait ért támadásokkal. Ellenfelei már a Nők iskolája című darabját is támadták erkölcsi felfogása miatt, a legnagyobb vihart azonban a ma is igen közkedvelt és gyakran játszott Tartuffe című komédiája váltotta ki. Az igen merev elveket valló Oltáriszentség Társaságnak a tagjai komédiáját úgy értelmezték, mint a vallásosság kigúnyolását, és az "ájtatosok" hadjárata öt éven át tartott a szerző ellen. 1655-től betegeskedni kezdett, és a tüdővészben szenvedő Moliére 1673. szeptember 17-én már olyan rosszul volt, hogy színészei könyörögve kérték, ne lépjen fel aznap, de ő elképzelhetetlennek tartotta, hogy miatta maradjon el előadás, és így munkásai bér nélkül maradjanak. Előadás közben roham tört rá, óriási önuralommal azonban végigjátszotta az előadást, néhány óra múlva otthonában hunyt el. Mivel a színészek egyházi kiközösítés alatt álltak, csak a király közbenjárásával lehetett eltemettetni, halála után négy nappal a közeli plébániához tartozó temető falain belül, az éj leple alatt.
Művei: Kényeskedők /1659/ Férjek iskolája /1661/ Nők iskolája /1662/ Tartuffe /1664/ Don Juan /1665/ Mizantróp /1666/ A botcsinálta doktor /1666/ Dandin György /1668/ A fösvény /1668/ Az úrhatnám polgár /1670/ Scapin furfangjai / 1671 / Tudós nők / 1672/ Képzelt beteg /1673/ |