Szigligeti Ede /1814-1878/

Váradolasziban született, nemesi értelmiségi család gyermekeként. Eredeti neve Szathmári József. Orvosnak, majd mérnöknek készült, végül színész lett, de még úgy is a komédiás pályát választotta, hogy édesapja kitagadta, sőt még az ősi név használatát is megtiltotta neki, ekkor vette fel Kisfaludy Sándor egyik regéje után a Szigligeti Eduárd nevet. 1834-ben a belépett a Budai Színkörbe, táncos kardalosnak. Színészként nem volt kiemelkedő tehetségű, annál inkább kitűnt szervezőképességével. Bajza József kérésére fordított külföldi darabokat is, de mindvégig fontosnak tartotta, hogy a színészek ne csak idegen darabok magyar fordítását, hanem eredeti magyar műveket játsszanak. Már első műve, a Megjátszott cselédek is sikert aratott, Rózsa c. vígjátékában Arany Jánost megelőzve dolgozta fel Toldi szerelmi történetét, mellyel Akadémiai jutalmat nyert. 1835-ben Garay Jánossal és Vajda Péterrel hozta létre a Pesti Magyar Drámaíró Egyesületet, melynek célja, hogy a magyar történelem jelentősebb eseményeit színpadon is megjelenítsék.
Az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színháznak először rendezője, majd titkára, dramaturgja, később pedig igazgatója lett. Első komoly sikerét a Magyar Színház pályázatára írt Szökött katona hozta meg számára. 1837-1867 között több mint száz darabbal látta el a Nemzett Színházat, mintegy húsz művelt fordított, Shakespeare-t, Victor Hugót, valamint Goethe drámáit írt szövegkönyveket, nép- és dramatizált regényeket Az ő nevéhez fűződik az első magyar drámaelméleti mű, A dráma és válfajai című kézikönyv.
Legismertebb műve a Liliomfi, melynek ősbemutatója 1849. december 21-én volt. 1954-ben Makk Károly parádés szereposztásban készített belőle filmet Műveit több nyelvre lefordították.

Művei:
1838 - Vazul
1840 - Rózsa
1842 - Korona és Kard
1843 - Szökött katona
1847 - Csikós
1848 - II. Rákóczi Ferenc fogsága
1849 - Liliomfi
1853 - Cigány
1858 - Fenn az ernyőn nincsen kas
1862 - A nőuralom
1874 - A dráma és válfajai