Zrínyi Miklós /1620 -1664/

Dalmát eredetű családja a Horvátországban fekvő Zrin váráról kapta nevét, melyet Nagy Lajostól kapott adományképpen a család. A Zrínyiek a töröknek a Balkánon való megjelenése óta állandó harcban álltak velük. A törökellenes harc kiemelkedő alakja Szigetvárnál hősi halált halt Zrínyi Miklós, a költő dédnagyapja volt.
Zrínyi György és Széchy Magdolna házasságából született 1620. május 1-jén a család ozorai várkastélyában Zrínyi Miklós a hadvezér, államférfi, tudós, író és költő.
Ekkor a földesurak jobbágyaikkal és kastélyukkal együtt tulajdonképpen egy katonai egységet alkottak. A várak tiszttartói katonai parancsnokok voltak a jobbágyok felett, és a várúr, mint több községből álló uradalom feje, egyúttal a katonailag szervezett sereg fővezére is volt. Zrínyi György az egyik legfontosabb férfiúi erénynek a bátorságot tartotta, fiát is ebben a szellemben nevelte, ezért gyakran magával vitte a táborba. Apjának csáktornyai kastélya pedig tele volt a törököktől zsákmányolt boncsókokkal, kardokkal, lobogós kopjákkal, melyek mind-mind ősei diadalára emlékeztethették.
Apja, Zrínyi György részt vett a harmincéves háborúban. A sziléziai hadszíntérre vonult 1626-ban, de még ugyanebben az évben, egy járványban, december 28-án meghalt. Apja korai elvesztése volt az első fordulópont Zrínyi Miklós életében. Nevelésüket II. Ferdinánd Pázmány Péterre bízta, aki Zrínyi Györgyöt a halála előtt néhány évvel a protestáns hitről visszatérítette a katolikus egyházba.
Tanulmányaikat a jezsuiták grazi, bécsi, nagyszombati iskoláiban végezték. Miklós 1636-ban hosszabb itáliai tanulmányutat tett. Járt a barokk Rómában, ahol fogadta őt VIII. Orbán pápa; volt Nápolyban, s bolyongott Firenzében. Hosszabb időt töltött Velencében, itt tett szert alapos olasz műveltségre, és ekkor alapozta meg könyvtárának olasz gyűjteményét.
1637-ben meghalt Pázmány Péter, a két fiú hazatért külhonból, s megosztoztak a birtokon. Zrínyi Miklós a csáktornyai kastélyban telepedett le, s átvette birtokai irányítását.
"Ki-ki használjon hazájának, amint a legjobban lehet." - mondta ő, s eszerint is élt. 1637-től a török elleni végvári harcokban szünet nélkül részt vett. Életének fő célja a török elleni harc volt, majd a török kiűzése az országból. A Habsburg-udvar akadályozta ebben, a török elleni portyázásait tiltotta, majd arra kényszeríttette, hogy vegyen részt a harmincéves háborúban, és az I. Rákóczi György elleni hadjáratban, vagyis honfitársa ellen kellett harcolnia.
A mindaddig Habsburg-párti Zrínyi család fiában ekkor fogalmazódott meg a század nagy tragédiája, a magyarság megosztottsága, a teljesen Habsburg érdekek szolgálatába állt magyar politika csődje.
Az 1640-es években írta első verseit, nagy részük későbbi feleségéhez, Draskovic Eusébiához szólnak, akit verseiben Violának nevez.
Foglalkoztatja hazája sorsa, egyetlen célnak a török kiűzését tartja. 1646 januárjában tábornokká, 1647-ben pedig horvát bánná nevezik ki. Ezek a tisztségek természetesen nagy hatalmat, és kiterjedt hatáskört jelentenek számára, amit saját céljai megvalósítására, vagyis a török kiűzésére szeretne használni.
Megteszi az első lépéseket a Habsburg-ellenes összefogásra, nádori hivatalt szeretne szerezni, de 1655-ben a nándorfehérvári országgyűlésen a bécsi udvar és a clérus megakadályozza megválasztását. /Wesselényi Ferenc lett a nádor./ Ebben az időben szinte minden idejét a katonai kérdéseknek szenteli. Első hadtudományokkal foglalkozó munkája a Tábori kis tracta, amely tábori szolgálati szabályzat a hadsereg szervezéséről, ellátásáról, amit egy magyar katonaság számára készülő katonai kézikönyv részének szánt, az önálló magyar katonai tudomány kezdete. Ez több száz hosszabb-rövidebb elmélkedést tartalmaz, melyek a hadvezér személyéről, a hadvezetés kérdéseiről és a katonaélet erkölcsi problémáiról szólnak.
Zrínyi egyetlen megoldást lát az ország helyzetének javítására, s ez az, hogy a törököt ki kell űzni országunkból, de nem Habsburg segítséggel, hanem önállóan, nemzeti összefogással. Korszerű abszolutisztikus magyar királyságot szeretne, és ennek fő bázisául egy önálló nemzeti hadsereget.
II. Rákóczi György sikertelen lengyel hadjárata meghiúsította Zrínyi belé vetett reményeit. Utolsó nagy prózai művét ekkor, 1660 őszén írhatta.
Az 1661-től haláláig tartott Zrínyi életének legmozgalmasabb időszaka. Az események középpontjában az egyre fenyegetőbb török veszély, majd az 1663-ban megindult háború állt. Zrínyinek nemcsak a török támadással kellett szembenéznie, hanem a bécsi udvarral is. Bécs ugyanis továbbra is a törökkel való béke fenntartására törekedett, akár a magyarok érdekeinek feláldozása árán is.
Zrínyi 1661-ben saját költségén, muraközi birtokainak védelmében felépítette Zrínyi-Újvárat.
1663-az országgyűlésen újra szembekerült az udvarral. Az ebben az évben meginduló török támadás célja azonban Bécs volt, és a császári hadvezér tehetetlenül nézte Érsekújvár ostromát, majd elestét. Zrínyi személye újra felértékelődött az udvar szemében, és 1663 őszén a magyar haderők főparancsnokává nevezték ki. Új hadsereget szervezett, megállította a török Duna menti előrenyomulását, a Muraközt megtámadó sereg felett győzni tudott. A veszély elmúltával azonban újra félreállították, és a hadsereg vezetésével a katonai ügyekhez mit sem értő Nádasdyt bízták meg.
1664 januárjában az udvar engedélyezte Zrínyi téli hadjáratát, melynek sikerével Európa-szerte nagy tekintélyt vívott ki magának. Az udvar azonban nem tudta kiaknázni Zrínyi sikereit, sőt a császári hadvezetés, Montecuccoli vezetésével Zrínyi-Újvárat is török kézre juttatta.
1664-ben az udvar megkötötte a megalázó vasvári békét, a bécsi udvar elleni elkeseredés immár általánossá vált. Zrínyiben az európai Habsburg-ellenes erők is fontos tényezőt láttak már, titkos kapcsolatai épültek ki XIV. Lajos diplomatáival, és a Habsburgokkal szembenálló német fejedelmek rajnai szövetségével. Korai halála azonban mindenféle szervezkedésnek véget vetett. 1664. november 18-án, a Csáktornya melletti kursaneci erdőben egy vadászaton, egy sebesült vadkan áldozata lett. A közhangulatra jellemző, hogy hamarosan merénylet híre terjedt el.