Vadkacsa /1884/
Szereplők: Werle - nagykereskedő Gregers Werle - fia Sörbyné - Werle házvezetőnője Az öreg Ekdal Hjalmar Ekdal - az öreg Ekdal fia, fényképész Gma Ekdal - Hjalmar Ekdal felesége Hedvig - Ekdalék tizennégy éves lánya Relling - orvos Molvik - volt teológus Pettersen - Werle nagykereskedő komornyikja Jensen - pincér
Első felvonás
Werle nagykereskedő pompás házában előkelő összejövetelt tartanak. Hosszú idő után tért vissza Werle nagykereskedő fia; Gregers, északról, a Höydal-telepről. Az ifjú Werle meghívta magukhoz legjobb barátfiát, Hjalmar Ekdalt is, akit már régóta nem látott. Így Hjalmarral együtt az asztalnál tizenhárman ülnek, amit a nagykereskedő szóvá is tesz. Megjelenik az öreg Ekdal is, aki hajdan katonatiszt volt, most időnként némi fizetségért másolást vállal a nagykereskedőnél. Évekkel ezelőtt az öreg Werlével az ő közös tulajdonuk volt a Höydaltelep. Ekdal igazi lételeme ez a hely volt, fenn északon, ahol csodálatos nagy erdők vették körül, és kedvére vadászhatott. Aztán valami törvénytelenség történt, az öreget börtönre, kényszermunkára ítélték, Werlének semmi baja nem esett. Apja bukásával Hjalmar élete is megváltozott, tanulmányait természetesen nem folytathatta, Werle segítségével tanulta ki a fényképész szakmát, sőt a feleségét is a nagykereskedő révén ismerte meg, hiszen egykori házvezetőnőjét vette el. Ezeket a híreket Gregers is csak most tudja meg barátjától, hiszen az elmúlt években semmit sem tudtak egymásról. A vendégek távozása után apa és fia egyedül marad. Gregers számon kéri az apjától, hogy hagyhatta, hogy ennyire lesüllyedjenek Ekdalék. Az apja visszautasítja a fia vádjait, hiszen ő a mai napig próbál rajtuk segíteni, ahogy csak tud. Gregers nagyon meglepődik, hogy Hjalmar az ő házvezetőnőjüket, Hansen kisasszonyt vette el, aki iránt évtizedekkel ezelőtt édesapja is gyengéd érzéseket táplált. Ezt már végképp rágalomnak tartja az öreg Werle, ez Gregers édesanyjának hisztérikus képzelgése volt, amelyet a fia azóta sem felejtett el. Apa és fia között meglehetősen feszült a viszony, Werle minden barátságos közeledési kísérletét visszautasítja Gregers. Hűvösen fogadja édesapjának házassági terveit is, házvezetőnőjüket, Sörbynét készül az oltár elé vezetni. Werle elmondja a fiának, hogy nemcsak közelgő esküvője miatt hívta haza rég nem látott fiát, hanem szeretné, ha a fia betársulna a cégbe, és átvenné a városi iroda vezetését. Ő pedig felköltözne a telepre a feleségével együtt, a szeme az utóbbi időben már nagyon megromlott. Gregers és az apja között azonban már túl mély a szakadék, Gregers úgy dönt elhagyja a szülői házat, most már csak egyetlen cél élteti, hogy barátja szemét felnyissa.
Második felvonás
Gina lányukkal, Hedviggel várja férje hazatértét a vacsoráról. Hedvig izgatottan várja apja hazatértét, mert megígérte neki, hogy a vacsoráról valami finomságot hoz neki. Megérkezik az öreg Ekdal is, aki boldog, hogy megint kapott másolnivalót. Boldogan és elégedetten tér haza Halmar is, Hedvig azonban csalódott, mert róla elfeledkezett az édesapja, finomság helyett csak az étlapot hozta el. Gina azon töpreng, hogy van egy felesleges szobájuk, ha azt ki tudnák adni, kicsit könnyebben élhetnének, nem lennének annyira kiszolgáltatva a megrendelőknek. Nem várt látogatójuk érkezik, Gregers, a nagykereskedő fia kereste fel régi barátját az otthonában. Elmondja neki, hogy elhagyta a szülői házat, és most szállodában lakik. Megtudja, hogy Hedvignek örökletes szembaja van, és hogy az orvosi diagnózis szerint hamarosan elveszti a látását. A család legféltettebb titkát is megmutatják neki, a padláson egy igazi vadkacsa él. A kacsán kívül más állatokat is rejt a padlás, mióta máshol nincs módja, itt szokott vadászni az öreg Ekdal, ez a hely pótolja számára a Höydal-telepet. A vadkacsát Werlétől kapták, aki egy vadászaton sebesítette meg az állatot. Hedvig féltő gondoskodással veszi körül az állatot, aki egy kosárban él, egy külön helyiségben a padláson. Gregers úgy dönt, hogy kiköltözik a szállodából, és kiveszi Ekdalék kiadó szobáját. Hjalmar ezt még felesége ellenkezése ellenére is remek ötletnek tartja, és már másnap beköltözik.
Harmadik felvonás
Gina kellemetlennek érzi Gregers jelenlétét Az öreg Ekdalt csak a padláson tartott állatai érdeklik, ellátásukban Hedvig és Hjalmar segít neki, úgy érzi, a férfi csak gondot okoz a családnak. Hjalmart egyetlen dolog érdekli, a találmánya, amelyen sokat dolgozik, és sikerétől a család felemelkedését várja. A padlásszobában régi könyvek hevernek szerteszét, ezeket olvassa Hedvig. A kislány szembetegsége miatt nem járhat iskolába. Hedvig nem vágyódik el innen, jól érzi magát itt, boldoggá tenné, ha egész életét itt élhetné le szüleivel. Édesanyjától ő is megtanult retusálni, szívesen végzi ezt a munkát, bár édesapja jobban örülne, ha inkább a kosárfonást tanulná meg. A kosárfonás szinte semmi a retusáláshoz képest, egy jó lenne benne, hogy a vadkacsájának maga csinálhatná meg a kosarát. És ez igazából az ő feladata lenne, hiszen az állat az övé, csak időnként kölcsönadja az édesapjának és a nagypapájának. Az öreg Ekdal és a fia gyakran rendez vadászatot a padláson, számukra ez a legremekebb szórakozás, csak Gina nem érti, mi ebben a mulatság. Hjalmar elmondja Gregersnek, hogy az üzlettel, a mindennapi munkákkal Gina foglalkozik, őt leginkább a találmánya köti le, amelynek segítségével a fényképészetet művészi szintre fogja emelni. Ha a találmánya sikert arat, újra lesz becsülete az Ekdal névnek, és ő egyetlen dolgot kér találmányáért cserébe, édesapja kapja majd vissza az egyenruha-viselési engedélyt. Hjalmar azt is bevallja Gregersnek, hogy az a pisztoly, amivel most nyulakra lövöldöznek a padláson, fontos szerepet játszott a család életében. Ő is és édesapja is gondolt az öngyilkosságra, de egyikük sem tudta megtenni, vállalták az életet. Hjalmarnak egyetlen célja van, hogy kihozza barátját abból a fertőből, amelyben szerinte él, hogy felnyissa a szemét. Gregers a vadkacsa sorsához hasonlítja a férfi helyzetét, ő sem tud ebből a posványból szabadulni. "Te is lebuktál a tenger fenekére, belekapaszkodtál a hínárba, és nem engeded." Hjalmar nem érti Gregers számára rejtelmes szavait. Gina felszolgálja a villásreggelit, amire megérkezik a földszinti két lakó, Relling és Molvik is. Relling a Höydal-tanyáról ismeri az ifjabb Werlét, tisztában van világboldogító elképzeléseivel is, de azt tanácsolja neki, fantazmagóriáival ne kavarja fel ennek a háznak az életét. Werle nagykereskedő felkeresi a fiát, hogy utoljára beszéljen vele. Gregers apja szavára sem hallgat, nem adja fel azt a tervét, hogy mindent elmondjon Hjalmarnak, és végre lássa, hogy milyen hazugságban élt évekig. A férfi lemond a vagyonról és minden egyébről, ami még az apjához kötné. Miután édesapja távozik a fényképész házából, sétára hívja Hjalmart. Gina kettesben marad Rellinggel, az orvos szerint a fiatal Werle nem bolond, csak "heveny világboldogításban szenved. "Ez náluk nemzeti nyavalya; de szerencsére csak szórványosan lép fel."
Negyedik felvonás
Hjalmar a sétáról csak nagy sokára tér vissza, és mintha nem ugyanaz az ember lenne, aki elment. Ezentúl mindent ő maga akar csinálni, az üzleti ügyekkel is csak ő akar foglalkozni. Hedvig legnagyobb kétségbeesésére legszívesebben végezne a vadkacsával, és a padlásra soha többé nem akarja betenni a lábát. "Nem volna szabad megtűrnöm a házban senki olyan élőlényt, akit egyszer az az ember a kezébe kaparintott." Részletesen kikérdezi a feleségét a háztartás költségeiről, ugyanis az a szörnyű gyanúja; hogy "az az ember" esetleg pénzt ad Ginának. Hjalmar nyíltan megkérdezi a feleségét, igaz-e, hogy viszonya volt az öreg Ékdallal, az asszony nem tagadja. Hiszen ha bevallotta volna, a férfi nem vette volna feleségül. Nem érti, hogy az asszony hogy volt képes tizenöt éven át színlelni, érthetetlen, hogy nem kínozta a bűntudat. Hjalmar úgy érzi, eddigi élete csalóka káprázat volt csupán, így honnan vegye azt az erőt, hogy megvalósítsa a találmányát. Így, hogy a szép, nyugodt otthona semmivé vált, már az is elképzelhető, hogy találmányát magával viszi a sírba, de annak csak Gina lesz az oka. Gregers visszatér, kíváncsi, hogy barátja beszélt-e az asszonnyal, és megdöbben, amikor szembesülnie kell az asszony gyűlöletével. Ő úgy gondolta, hogy egy boldog családot talál sétájából visszatérve, hiszen végre felszínre kerülnek a hazugságok, és módjuk lesz közösen egy új, őszinte életet kezdeni. A belépő Relling kuruzslónak nevezi Gregerst és reméli, hogy a férfi minél hamarabb elmegy a családtól, és nem teszi tönkre teljesen a házaspárt. A családnál megjelenik Sörbyné, aki búcsúzni akar a családtól. Férjhez megy Werléhez, együtt költöznek a Höydal-telepre, és ott tartják meg az esküvőt. Sörbyné tiszta lappal megy új házasságába, Werlével őszintén, mindent elmondtak egymásnak a múltjukról, így nem érheti baja házasságukat. Azt is bevallotta férjének, hogy Relling doktort is ismerte. Miután ő is mindent tud férje múltjáról, nyíltan nézhetnek a másik szemébe, és őszintén tudnak bármiről beszélni. Sörbyné szavaiból az is kiderül, hogy mit vállal házasságával, hiszen Werle nemsokára magatehetetlen lesz, az orvosok szerint meg fog vakulni. Hjalmar közli az asszonnyal, hogy hamarosan fel fogja keresni a nagykereskedő úr könyvelőjét, és részletes számlakivonatot fog kérni azokról az összegekről, melyekkel büszkesége szerint Werle úr adósa. Hjalmar reméli, hogy cselekedeteivel megfelel Gregers ideális elképzeléseinek. Hjalmar úgy gondolja, a sors bosszúja, hogy Werle meg fog vakulni, ez a büntetése azért, mert elvakította egy embertársát, aki bízott benne. Sétájából hazatér Hedvig, aki útközben Sörbynéval találkozott, és születésnapjára ajándékot is kapott tőle, egy levelet. Hjalmar idegesen bontja fel a levelet, mely egy ajándékozási szerződést tartalmaz. Az öreg Ekdal élete végéig minden hónapban száz koronát kap havonta, és az öregről a kislányra szál ez az adomány. Gregers figyelmezteti a férfit, hogy vigyázzon, ne hagyja magát lefizetni. Halmar hallgat rá és széttépi a levelet. A fényképész egyszer és mindenkorra véget akar vetni a képmutatásnak és a hazugságoknak, már csak egyre kíváncsi, ő-e Hedvig papája. Gina azonban erre nem tud válaszolni. Hjalmar azonnal, Gregers szavai ellenére is el akarja hagyni a lakását. "Ellenkezőleg, Hjalmar! Együtt kell maradnotok mindhármotoknak, másképp nem lehet részed a megbocsátás nagy szentségében." Hjalmar úgy érzi, nincs miért maradnia, otthona romokban hever, és gyermeke sincs többé. Hedvig is hallotta utolsó szavait, kétségbeesetten rohan az apjához, ő azonban látni se akarja, mert a gyermek minden porcikája Werlére emlékezteti. Gregers Gina bocsánatát kézi, abban reménykedik, hogy az asszony legalább azt elhiszi, hogy ő csak jót akart. Ekdalné asszony szerint lehet, hogy a jó szándék vezette, de az Úristen bocsássa meg neki tettét. Gina nem érti, miért nem szereti már őt az édesapja. Ő mindig is sejtette, hogy őt az édesanyja csak úgy találta, de ettől nem kéne még elfordulnia az apjának tőle. Hiszen a vadkacsát is csak ajándékba kapták, és ő mégis mennyire szereti. Gregersnek ekkor az az ötlete támad, hogy a gyermek úgy szerezheti vissza a papáját, hogy bebizonyítja neki, mennyire szereti, és önként feláldozza érte azt, ami számára a legdrágább a világon, a vadkacsáját. Hedvig megígéri, hogy másnap megkéri nagypapáját, hogy lője le a vadkacsát. Gregers megígéri az aggódó kislánynak, hogy mindenképp beszél az apjával, és akkor biztosan visszajön.
Ötödik felvonás
Az éjszakát Hjalmar nem otthon, hanem Relling doktornál töltötte. Relling doktor megpróbálja kijózanítani ideáiból Gregerst, megpróbálja felnyitni a szemét, hogy Hjalmar nem az az ember, akinek ő gondolja. Szerinte a férfinak az a legnagyobb szerencsétlensége, hogy környezete mindig egy tündöklő tehetségnek tartotta, nemcsak az édesapja, de még egyetemi diáktársai is. Pedig azon kívül, hogy megnyerő külsővel rendelkezik, mindössze annyi van benne, hogy mások gondolatait szépen el tudta mondani. Gregersnek pedig azon kívül, hogy "heveny világboldogításban szenved", egyszerűen lételeme, hogy valakiért rajonghasson, valakit bálványozzon. Gregers nem érti, hogyha így vélekedik Hjalmarról, akkor miért tölti vele az idejét. A doktor szerint pedig egyszerű, őneki mint orvosnak kötelessége betegeket gyógyítani. A fényképész a szokásos Relling-féle gyógymódban részesül, vagyis az orvos is segítségre van az önámításban. Hiszen az embert az öncsalás élteti, az öreg Ekdalt az, hogy a padláson felállított négy-öt elszáradt karácsonyfa az az ő szemében a höydali erdőrengeteg, a kisállatok pedig fenevadak. Gregers szerint Hjalmart ki kéne menteni az orvos karmai közül, de Relling szerint ezzel a férfinak csak rosszat tenne. "Mert aki megfosztja az átlagembert élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle." Úgy tűnik, Hedvig reggelre meggondolta magát, reggel már nem tartotta a vadkacsa megölését mint áldozatot, olyan szép gondolatnak, mint az este. Gregers azonban megpróbálja meggyőzni. Nagyapjától megkérdezi, hogy ha valaki biztosan meg akar ölni egy vadkacsát, akkor hova kéne lőnie, az öreg Ekdal válaszol rá: az állat mellébe. Hjalmar hazatért, de csak azért, hogy a találmányához elengedhetetlenül szükséges tudományos könyveket, és folyóiratokat elvigye. Olyan könyveket visz el, amelyeknek még a lapjai sincsenek felvágva. Elkezdi pakolni, de kelletlenül, csak aki tessék-lássék módra, olyan ember benyomását kelti, mint egyáltalán nem biztos a döntésében. Megtalálja Werle levelét is, és elkezdi a széttépett fecniket összeragasztani. Gina megpróbálja meggyőzni, hogy otthon is lakhatna, úgy, hogy senki nem zavarná, senkivel nem kéne találkoznia. Visszatér Gregers, Hjalmar nyugtalanul ismeri be, hogy nem tudja, mit csináljon, neki nem való a boldogtalanság, ő csak nyugalomban és harmóniában tud élni. A találmányáért sem érdemes élnie, hiszen már szinte mindent feltaláltak előtte, ő csak hitt Rellingnek, amikor az orvos azt állította róla, hogy tehetséges. És olyan felemelő érzés volt az is, ahogy Hedvig bízott benne, ő úgy szerette a kislányt, mint senkit a világon. Úgy érzi, Hedvig szeretetében sem bízhat meg, a kislány is csak áltatta. Gregers megpróbálja megnyugtatni és meggyőzni, hogy Hedvig szeretetéről nemsokára meggyőződhet, és bizonyítékot kaphat. A padlásról lövést hallanak, Gregers boldogan mondja, hogy megvan a bizonyíték. Gregersen kívül mindenki azt hiszi, hogy megint az öreg Ekdal vadászott a padláson, közben elkezdik keresni Ginát. A lányt nem találják, azt hiszik, elment sétálni, most már Hjalmar is úgy gondolja, hogy mindent helyre lehet hozni, és reméli, hogy mihamarabb hazajön, hogy ezt neki is megmondhassa. Közben belép az öreg Ékdal, aki azt hiszi, hogy a fia lőtt. Rémülten rohannak fel a padlásra, és ott találják a kislányt a földön fekve, pisztollyal a kezében. Relling megállapítja, hogy a gyermek meghalt, azt hiszik, baleset volt, ahogy a vadkacsára célzott, véletlenül elsült a fegyver. Relling azonban megmondja Gregersnek, hogy nem baleset volt, a kislány a mellkasának szegezte a pisztolyt. Gregers szerint a kislány halála nem volt hiábavaló, hiszen ez majd összehozza a szülőket. Relling azonban ebbel az ideában egyáltalán nem hisz, szerinte egy kis idő múlva Hjalmar már csak a "gyászoló apa" képében fog tetszelegni az emberek előtt. Relling doktor szerint az élet nem is volna rossz, "...csak a sok féleszű világboldogító hagyná békén a szegény embert, és ne folyton rajtunk akarnák behajtani az eszményeiket." Gregers rájön, mi az ő végzete: "Tizenharmadiknak lenni az asztalnál." |