Ágis tragédiája /1772/

Személyek:
Leónidas, laceriémoni király
Ámfares, nagy görög vezér, Leónidas titkosa
Ágézilaus, főember; királyi tanácsos, csalárd barát s hazája árulója
Ágis, nagy görög herceg, igaz hazafi
Ágiaris, felesége
Ágisztrat, Ágisnak anyja, hercegné
Kleombrotes, Leónidas veje, Ágisnak barátja
Télónis, Kleombrotes felesége,
Leónidas leánya Demókares, főtanácsos
Egynehány palotás vitézek
A játékpiac mutatja Spártában Leónidas királyi kastélyát.

Első játék
Ágézilaus a spártai társadalom romlásáról beszélget Ágis herceggel. Nem tartható fenn tovább a mostani állapot, hiszen a mérhetetlen eladósodás miatt egyik görög a másiknak a foglya. Meg kell tehát szabadulni az adósrabszolgaság szörnyűségétől. Az Olümposziak bizonyára segíteni fognak abban, hogy újból Likurgos törvénye szerint élhessenek a spártaiak. Leónidas király megszokta a hatalmát, az ő célja már csak ennek fenntartása. A befolyásos spártai embereket megveszi magának, ezt tette Ámfaresszel is. Ágézilaus azt tanácsolja, hogy a népet hívják ki Spárta piacára, ott beszéljenek a tömlöcbe vetett adósok szenvedéseiről és azokról az uzsorásokról, akik semmibe veszik a közösség érdekeit. A módszerekben Ágézilaus sem válogat; mint mondja, a "szólókat" és hazug papokat könnyen le lehet fizetni. Nekik biztosan hisz majd a nép, agitáljanak háta gazdagok ellen.
Leónidas maga is érzi, hogy a nép egy része elégedetlen vele. Titkos tanácsosa, Ámfares igyekszik meggyőzni őt, hogy a népet csak Ágis és Kleombrotes lázítja. Nem kell a népet egyébként sem komolyan venni, hiszen az a jó király helyett mindig még jobbat akar, és folyton csak új törvényt kér magának. A hazámat tehát szüksége van Leónidasra, mert "...ha a község nem rab, ő ragadoz". Ámfares azzal vádolja Ágist és barátait; hogy bár szabad királyságról beszélnek; valójában tirannusságra tőrnek. Leónidas megbízza Ámfarest, hogy vegye meg a tanácsosokat, főképpen Demókarest.
Ágis szerint a hazának már csak Kleombrotes adhat jó törvényeket, őneki kell az új vezérnek lennie. Nem is a királyt kell támadni elsősorban, hanem a környezetében lévő élősködőket. "Lásd, gazdagainknak egész hazánk rabja, Spárta majd ezeknek lesz örökös foglya."
Kleombrotes azt javasolja Ágisnak, hogy, asszonyaik avassák be mindenbe, és kérjék az ő segítségüket is. Igaz, hogy a nők nem vehetnek részt a törvénykezésben, de nekik más eszközeik is vannak.
A következő jelenetben Télónis rémülten beszél a férjének arról, hogy a nép az apja ellen lázad. A tömegben van Ágézilaus és Ágis is, és Kleombrotes nevét is gyakran emlegetik. Ágis azért ment el, hogy rendet csináljon és lecsendesítse a népet. Kleombrotes elmondja feleségének, hogy az asszony apja, a király a gazdagok pártján áll, és a börtönében szenvedő szegények szenvedése a legkevésbé sem zavarja. Arra kéri asszonyát, hogy ő próbáljon meg hatni az apjára.
Télónis lelki támasza Ágiaris, Agis felesége. Tisztában vannak azzal, hogy férjeik pártütők lettek. De ők megesküsznek egymásnak, hogy mindvégig össze fognak tartani. A király lányától és Agiaristól is azt kéri, hogy férjeiket bírják jobb belátásra, hogy mindketten térjenek vissza a király pártjára.

Második játék
Leónidas azon tűnődik, hogy megoldható-e még a helyzet harc nélkül. Főtanácsosa, Demókares ugyanazt javasolja a királynak, amit az ellene lázadók követelnek. Törölje el az adósságokat. Véleménye szerint a népet is meg lehet érteni, hiszen az emberek csak azért lázadnak, mert szegénységben kénytelenek élni. Ha az uralkodó elszánná magát, és meghozná ezt a valóban nem könnyű döntést, minden probléma megoldódna. A nép térdre vetné magát a királya előtt, a pártütőket pedig könnyen felelősségre lehetne vonni. Leónidas igazat ad főtanácsosának, és elrendeli az adósságlevelek elégetését.
Kiderül, hogy Ágézilaus csak azért állt a lázadók pártjára, mert őt is súlyos adósság nyomja. Kleombrotes és Ágis elvei egyáltalán nem fontosak a számára, ők védjék meg magukat, ahogy tudják. Ámfares kétszínűséggel vádolja ót, de Ágézilaus azzal menti magát, hogy a pártütés ellen a trónt védi. Nem veszi észre, hogy szavát Ágiaris és Télónis is kihallgatja.
Demókares azzal vádolja Kleombrotest, hogy mindenképpen bűnt kővetett el, amikor a király ellen szervezkedett. Klembrotes bátran vállalja tettét, hiszen ő még életében soha nem követett el gonoszságot, tehát akár a halált is nyugodtan vállalja, ha az elkerülhetetlen.

Harmadik játék
Leónidas arról beszél, hogy hajdanán Likurgos még az egyenlőségre törekedett. Meg kell hát próbálni, hogy Spártát olyan boldoggá tegyék, amilyen valamikor régen volt. Ünnepélyesen engedélyezi az adósságlevelek elégetését: azt kívánja, hogy e döntéséről mindenki értesüljön, és Spártában végre nyugalom legyen. Kleombrotes ekkor a felvilágosult, népért cselekvő uralkodó fő jellemvonását fogalmazza meg:
"Soha egy királyság annyit nem védelmez, Mintha nyögésére népének figyelmez."
Leónidas és Kleombrotes mégis súlyos szócsatát vív egymással. A király szerint nincs nagyobb vétség az uralkodó elleni lázadásnál. Kleombrotes erre büszkén feleli, hogy őt nem lehet olyan könnyen sértegetni.
A király magára marad Agézilaussal. Leónidas figyelmezteti a tanácsost, hogy most már nem bízhat meg benne vakon, hiszen nemrég még Ágis és Kleombrotes barátjának mutatta magát. Ágézilaus úgy tesz, mintha bánná, hogy barátságot színlelt, és e csalás miatt most mindenki megveti őt. Azonban ő mindent a királyért tett, hiszen csak így védhette az uralkodót. Leónidas elhiszi a hamis szavakat, sőt még bocsánatot is kér tanácsosától, amiért nem hitt hűségében. Ágézilaus kihasználja a kedvező alkalmat, és Ágist vádolja. Ágis, bár színleg szelídnek mutatja magát, de ő ismeri igazi énjét, még arra is képes lenne, hogy újra háborúzzon. A háttérben ezalatt megjelenik Ágiaris és Télónis. A játékpiacról észrevétlen hallgatják Ágézilaus és Leónidas beszélgetését.
Leónidas biztosítja Ágézilaust, hagy mindenben rábízza magát. A pártütőket mindenképpen vissza kell téríteni a király pártjára. Leónidas távozik, és most megjelenik a színen Ágiaris és Télónis. A király lánya nyíltan Ágézilaus szemébe mondja, hogy Ágézilaus kétszínű, és joggal tarthat az istenek bosszújától.
Télónis különösen tanácstalan. Kénytelen az apját vádolni, ha a férjéért aggódik. Dühében elővesz egy kést, lelkiismeret-furdalást érez: ha arra kerülne a sor, az ellen támadjon, aki az életet adta neki? Ágiaris megijed ettől a mozdulattól. Próbálja meggyőzni Télónit arról, hogy nem szabad semmi meggondolatlant cselekednie. Télónis isten és a természet törvényére hivatkozik, ha az apja gyilkossá válik, nem tartozik engedelmességgel.
Megjelenik Leónidas. A király iránti engedelmességről beszél. Télóni előkapja a kését és a király felé tesz egy mozdulatot, Ágiaris elrántja a királyt a kés elől. Minden olyan gyorsan zajlik, hogy a király szinte nem is érti mi történt.

Negyedik játék
Agisztrat a fia életéért aggódik. Figyelmezteti Ágist, hogy a király csak addig engedékeny, amíg Spárta népe meg nem nyugszik. Mihelyt újra béke lesz, a király el fogja rendelni a kivégzését. Ágisztrat félti a fia életét, Télónis is aggódik férjéért. Télónis ugyanazt kéri a férjétől, amit Ágisztrat fiától, meneküljenek, mentsék az életüket. Télónis elmondja, hogy Ágiarissal együtt hallották, amint a király halálra ítélte férjeiket.
Nem sokkal ezután Leónidas Kleombrotest és Ágist kérdezi, újból a hívei lesznek-e, miután egész Spárta lecsillapult. Ágis szerint Spárta még mindig szánalomra méltó állapotban van, hiszen a király vitézei között még a viszálykodás, és ez továbbra is a békét fenyegetheti, Ágézilaus kétszínűségéről beszél:
"Én voltam hazámért, király, ellenséged,
De azért nem féltheted már tőlem életed.
Ágézilausra vígyazhatol inkább,
Ki árul, s Spártába lappang feljebb-alább."
Éppen az ilyen jellemtelen alakok jelenthetnek veszélyt a társadalom békéjére. Ágézilaus elégtételt követel. Leónidas békére inti őket, amire Agis meghajol a király iránti tisztelete jeléül. Ámfares szörnyű hírrel ront be a királyhoz. A nép újból fellázadt. A király még bízik abban, hogy ezt a lázadást is meg lehet oldani szóbeli egyezkedéssel.

Ötödik játék
Ámfares jelenti a királynak, hogy a hatalma újból helyreállt. Ágézilaus ismét figyelmezteti Leónidast, hogy Ágis és Kleombrotes felett ítélnie kell, és ebben Demókares is egyetért vele. Megérkezik Kleombrotes, és megköszöni a király kegyelmét. Most már nyugodt, hisz a kívánt törvény életbe lépett, és ók tisztelik a királyt jóságáért. Leónidas igyekszik még jobban kihasználni megerősödött helyzetét. Úgy gondolja, hogy a két pártütő vétkezett, és csak akkor nyerhetik el bocsánatát és kegyelmét, ha belátják bűnösségüket. Ágis büszkén felel a királynak:
"Király, ne kényszeríts vétkeinket vallani,
Nehéz az igaznak ily törvényt hallani."
Kleombrotes egyetért Ágissal. Most már egyetlen feltétele van életben maradásuknak. Ha beismerik bűnösségüket életben maradhatnak, és szabadok lehetnek. Ágis és Kleombrotes számára azonban ez teljesíthetetlen feltétel. Ha ugyanis bűnösnek vallanák magukat, azzal azt ismernék el, hogy ok nélkül sértették a királyt, márpedig az ilyen ember nem érdemli meg, hogy spártai legyen. A király elleni oktalan lázadást tehát ők is a legnagyobb vétségnek tartják. A szembeszegülést csakis az egész társadalom érdeke indokolhatja.
Kleombrotes átadja a fegyverét Ámfaresnek. Ágist Demókaresre bízták. Ágis most sem hajlandó elismerni bűnösségét, inkább átadja neki a fegyverét. Demókares a fegyverrel végez Ágissal. Ágist együtt siratja felésége és az anyja.