Alexander Szergejevics Puskin /1799-182?/

Moszkvában született 1799. Május 26-án régi orosz főnemesi család gyermekeként Anyai ágon kiváló franciás neveltetésben részesült 1811-ben szülei beíratták egy líceumba, a Carszkoje Szelóba. Itt kezdett el irodalommal foglalkozni. 1817-ben tanulmányai befejezése után Péterváron állami szolgálatba lépett a külügyi kollégiumba osztották be titkárnak. A fővárosban felszabadult, bohém életet élt, tagja lett a Zöld Lámpa elnevezésű társaságnak.
Pétervári korszakának legfőbb műve a Ruszlán és Ludmilla (1820) című elbeszélő költemény. A Szabadsághoz írt ódája miatt I. Sándor cár Dél-Oroszországba, Kisinyovba száműzte. Kisinyovban megismerkedett egy dekabrista körrel, a Közjó Szövetséggel, amely nagy hatással volt rá. Ezt követően 1823 júniusában Odesszába ment. Kaukázusi és fekete-tengeri, krími élményei ihlették romantikus elbeszélő költeményeit. 1824 augusztusában anyja birtokára, Mihajlovszkojéba kerül. 1826 szeptemberéig tartózkodik itt, mert ekkor I. Miklós cár megszüntette száműzetését, és Moszkvába került. A cár megígérte Puskinnak, hogy személyesen ő lesz a cenzora. De a költő itt sem érezte jól magát, mert besúgók, rendőrök figyelték minden lépését. 1830. február 18-án megnősült, és ősszel elutazott egyik birtokára Bologyinóba, hogy az apjától kapott örökrész birtokbavételének ügyeit intézze. Ezt követően feleségével Pétervárra költözött. Költekező életmódja miatt Puskin kénytelen volt elfogadni a cár által felajánlott "udvari apródi" állást.
Utolsó éveiben születtek meg kiemelkedő elbeszélései.
A pétervári társasági élet mérte rá a végső csapást. Egy d'Anthes nevű francia emigráns udvarolt Puskin feleségének. A költő kihívta párbajra d'Anthest, és ekkor halálosan megsebesült A párbaj után két nap múlva, 1837. január 29-én meghalt.

Művei:
1821 - A kaukázusi fogoly
1823 - A bahcsiszeráji szökőkút
1823-1831 -Jevgenyij Anyegin
1824 - Cigányok
1833 - Dubrovszkij
1833 - Pikk dáma
1838 - Egyiptomi éjszakák
1836 - A kapitány leánya