Rokonok /1934/

Szereplők:
Kopjáss István - főügyész
Szentkálnay Lina - a felesége
Berci és Kálmuska - gyermekeik
Bátay Lajos bácsi - Kopjáss édesanyjának testvére
Elemér - Lajos bácsi fia
Berci bácsi - Kopjáss nagybátyja, falusi fiskális
Menyhért, Albert, Kelemen és Adélka - Kopjáss testvérei
Kati néni - Kopjáss anyjának a húga
Tárkony András bácsi - nagybácsi
Rába Guszti - Adélka férje
Kardics bácsi - a helyi takarékpénztár igazgatója
Polgármester
Makróczy - helyettes főügyész
Szentkálnay Magdaléna - Kopjáss feleségének rokona, Kopjáss reménytelen szerelme
Boronkay Feri - Magdaléna férje
Szentkálnay - Magdaléna apja
Dr. Martiniy - ügyvéd, az ellenzék vezére
Dr. Péterfi - Kopjáss referense
Wagner - főjegyző
Bisztriczay - főmérnök
Csoma - gazdasági tanácsnok
Holub építész
Dankó András - törvényszéki elnök
Vadasi - Kopjáss volt iskolatársa, képviselő

Kopjáss Istvánt váratlanul kinevezik Zsarátnok város főügyészének. Megválasztása váratlan és meglepő, hiszen az eddigi főügyész, Makróczy a város kiskirálya, a helyi vezetők jó cimborája volt. A cselekmény a választás másnapján kezdődik, amikor az új főügyész a tiszteletére rögtönzött vacsora után, későn ébred, és az ágyban heverészve az elmúlt éjszaka eseményein gondolkodik.
"Makróczy... Vajon hogy aludt az éjjel Makróczy. Az állás a Makróczyé volt. Nem volt ember tegnap reggel, aki meg merte volna jövendölni, hogy Makróczy megbukik. Az öreg Makróczy, a helyettes főügyész, már egy év óta önhatalmúlag dirigálta a várost. A főispán vadászcimborája, a polgármester puszipajtása, a legbefolyásosabb ember a városban, a született kiskirály, aki soron volt, hogy talán már a legközelebbi választáson polgármester lesz, mert az öregúr már kezd szenilis lenni, s unja is, annyira megszedte magát és úgy betelt, hogy magától is el kell mennie nyugdíjba, s ha nem akar, a ma nem tűri az öregeket tovább a város élén, ma a fiataloké a munka és a jövő, benne van a korszellemben, hogy a régi garnitúrát ki kell cserélni, mert nem is lehet, hogy ezek a panamisták tovább öljék a várost, új világnak, új szellemnek, új, erősebb tempónak kell jönnie, mert hirtelen megfordult a konjuktúra, s romlanak a közgazdasági állapotok."
Makróczyt nem választják meg, mert túlzott magabiztossággal, túl nyíltan vállalja a korrupciót. Bukásának történetét a már újonnan megválasztott főügyésztől tudjuk meg, aki feleségének meséli el választásának történetét.
"- Hát Lina, tudod-e minek köszönhetem ezt az egész bolond választást?
- Nos?
- Mert hát azzal le kell számolni, hogy nem tisztán a saját érdekeimnek - s kajánul nevetett ő maga is önmaga felett...
Lina nem nevetett. Vajon Lina komolyan elhiszi, hogy azért választották őt meg, mert a városnak éppen Kopjáss István felé fordult a bizalma?...Kényes kérdés, nem jó bolygatni.
- Hát tudod miért?...A vén szamár elszólta magát a közgyűlési terem előszobájában. Azt mondta, hogy zs. v. - Mit?
- Zs. V. - Mi az?
- Ez valami gyilkos golyó. Zsé Vé, ez lőtte le Makróczyt. Ez törte ki a nyakát, az volt a zsinór a nyakába... Hangosan nevetett.
- Ez azt jelenti, hogy először is mindenkinek eszébe jutott, hogy Makróczy rettenetesen el van adósodva. Aztán azt, hogy megunták már az erőszakoskodását. Mikor veres tokával, a kandallónak dülleszkedve, kitolt hassal ott állott s fogadta a szerencsekívánatokat, olyan volt, mint valami tirannus, és a szivarja mellől csak azt mondta kebelbarátai felé, hogy ez volt élete célja, ez most végre bekövetkezett: zsé, vé.
- De mi az?
- Zs. V... Ez van ráütve a város minden bútorára, minden tárgyára, minden marhájának a tomporára: Zs. V. Zsarátnok Városa... De mindenki tudja, hogy a városi gazdálkodásra való célzással ezt úgy szokták mondani, hogy azt teszi, hogy "zsebre váglak".
Lina felkacagott.
- Marha - mondta vígan.
- Elég marha. Mert egy pillanat alatt végigfutott az egész közgyűlésen, hogy mit mondott Makróczy. Makróczy nem is gondolta ezt komolyan, inkább csak olyan szabad tréfa volt tőle, hiszen tudod milyen nyers ember, de valahogy a közgyűlés egy pillanat alatt megfordult. Úgy megbolygatódott, mint egy méhkas. Megirigyelték Makróczytól, hogy ő legyen az alföldi dózse. Mert hogy a polgármester a zsebében van, ezt már alaposan zsebre vágta, hát most aztán ő lett a város teljhatalmú ura... Mindig vannak ilyen tragikus fordulatok. Itt, dicsősége tetőpontján érte utol Makróczyt a nemezis. Megelégelték ... Még a százezer holdas városi határ is szinte végigborzongott, biztosan a szelek is hallották, és végigsustorogták a pusztákon, hogy zsé, vé, zsé, vé... és a föld megrázkódott, barátom, és lehányta magáról a vén zsiványt. Mindenki kihúzta a nevét a szavazócéduláról, azt mondják a főispán is."
Már az is, hogy az ágyban heverészhet, reggel ünnepi esemény, hiszen eddig a névtelen kishivatalnokok szürke és pontos, menetrendszerű életét élte. Eddig észre sem vették, most mindenki a kedvét keresi. Az utcán olyanok is köszönnek neki, akik eddig észre sem vették, sőt a város egyik legtekintélyesebb embere, Kardics bácsi, a Takarékpénztár igazgatója, még a csütörtöki estélyére is meghívja, sőt még arra is felhívja a figyelmét, hogy rokonok.
Másnap fogadja a polgármester, nyilatkozik az újságnak, s a riport nagy feltűnést kelt. A riportból valaki a magasabb politikai mondanivalót kihúzza, de Kopjáss nem bánja, mert így legalább semmi kompromittáló nincs a cikkben. Az előléptetéssel a család élete is megváltozik. Felesége szinte megfiatalodik, két fiuk büszke apjukra. A rokonokhoz is eljut megválasztásának híre, Lajos bátyja pénzt kér tőle. Az este folyamán megérkezik nagybátyja, Berci bácsi, aki elmondja, hogy a Kopjássok megvettek egy addig nem használt szénbányát, Kalácsbányát, s ennek a hasznából akarják a család anyagi helyzetét megváltoztatni. Azt szeretnék elérni, hogy István a most elért pozíciójával szerezzen városi megrendelést, persze az öregnek is az a célja, hogy egy kis pénzt kérjen a kedves rokontól. Elérkezik a csütörtök este, és elindulnak Kardics bácsi estélyére. Az összejövetelen a város notabilitásai jelennek meg, és Kopjáss elégedetten nyugtázza, hogy most már ő is közéjük tartozik. Az estélyen egész jól érzik magukat, Lina a legszebb hölgyek egyike. Kardics bácsi a város egyik legszebb villáját ajánlja neki megvételre. Az ajánlat zavarba hozza a főügyészt, mert tudják róla, hogy nincs annyi tőkéje, ami a házvásárlásra elég lenne. Úgy érzi, azt akarják, hogy olyan legyen, mint ők, behálózzák, és attól tart, hogy ő is bekerül a panamázásokba, amitől mindig is távol akarta magát tartani.
A főügyész levelet kap húgától, akivel tíz éve nem tartja a család a kapcsolatot, mert egy elszegényedett úrfihoz ment feleségül. Keservesen panaszkodik testvérének, hogy szörnyű helyzetbe került, férje csalja, egyedül neveli három saját és férje két gyermekét, már se fűtésre, se élelemre nincs pénzük. Kopjáss elküldi első keresetét nekik, majd a házasfelek csúnyán .összeszólalkoznak. Elkeseredésében elrohan otthonról, reménytelennek és kilátástalannak érzi egész életét, a kaszinóba megy és megtudja, hogy a Boronkay-villát szánták neki. Boronkay Szentkálnay Magdaléna férje, aki a Sertéstenyésztő igazgatója volt, és a korrupcióba bukott bele.
Hazaérve egy újabb rokont talál otthon, akitől megtudja, hogy az apjának is volt egy tikos ideálja, akit egész életében szeretett, úgy mint ő Magdalénát.
Budapestre kell utaznia, hogy az alispánnal együtt képviselje a várost. Pesten találkozik Menyhért öccsével, megbeszéli vele, hogy amint lehet, Zsarátnokra megy, hiszen kitűnő igazgatója lehetne az Alföldi Múzeumnak.
Hazafelé a vonaton városa és az ország sorsán töpreng. Úgy érzi, nem csak Zsarátnokon fűződnek össze a rokoni szálak és az emberi érdekek, hanem az egész országot átszövi a korrupció. Mindenki függ valakitől vagy valamitől, "az segít neked, aki holnap tőled várhat segítséget", igazából nem a szaktudás és szakértelem a fontos, hanem az, hogy jó rokoni kapcsolatokkal rendelkezzen az ember.
Mikor hazaér, a felesége azzal fogadja, hogy jelentkezett Albert testvére, aki azt szeretné, ha állást szerezne neki a zsarátnoki takaréknál.
Kardics bácsi elviszi a lenyűgöző Boronkay-villába, és ott helyben meg is írják az adásvételi szerződést, olyan alacsony összegért, hogy még a főügyész is elámul. Újra találkozik Magdalénával, de már nincs rá olyan hatással az asszony.
Közben pénzt küld Albert öccsének is, és úgy dönt, hogy rokonai közül annak, aki méltó rá, segíteni fog. Kardics be akarja vonni a Sertéstenyésztő újraindításába, folyószámlát akar neki nyitni a banknál. Martíny pedig, az ellenzék vezére, akivel a kaszinóban találkozik, arra biztatja, hogy indítson eljárást Boronkay ellen. Figyelmezteti a főügyészt, hogy vigyázzon a villavásárlással, mert a házban minden tégla lopott, és az egész idegen pénzből épült. Kiderül, hogy szegről-végről rokonok, s a polgármester ezt nem nézi jó szemmel, mert attól tart, hogy most már Martíny is be akar kapcsolódni a város ügyeibe.
Éjszaka lopva az állomáson találkozik Kopjáss a testvérével, mert úgy gondolja, ő az egyetlen aki megérti problémáit, akivel meg tudja osztani kétségeit, félelmeit.
Bármelyik hivatali aktához nyúl, mindenhol csalást és korrupciót tapasztal, minél távolabb akarja magát tartani tőlük, annál lejjebb süllyed az őt körülvevő mocsárban.
A főügyész utánanéz a Sertéstenyésztő ügyeinek, és óriási csalásokat vesz észre. Rendet akar teremteni. Közben Bisztriczay főmérnök kiadja Holub építésznek, aki szintén benne volt a Sertéstenyésztő-panamában, a város által kiírt hídépítésre beérkezett pályázatokat, hogy azokból a vállalkozó elkészítse a legmegfelelőbbet, és elnyerje a pályázatot. Ebben is mindenki benne van, kivéve Kopjásst, aki megtiltja, hogy bárki is belenézzen az aktákba.
Kopjáss közben teljesen tisztába jön a Sertéstenyésztő ügyeivel és úgy érzi, végre győzhet, elérheti minden célját, mert a kezében van mind a polgármester, mind Kardics bácsi.
Este Boronkayék búcsúestélyén vesznek részt. Kopjáss az estélyen munkatársától, Péterfitől megtudja, hogy a városba egy miniszteri biztos érkezett, aki a Sertéstenyésztő aktáit akarja látni, mert valaki feljelentette Boronkayt. Kopjáss közben megpróbál minden rokonának állást szerezni.
Este, amikor Linóval hazafelé tartanak, észreveszi, hogy a Városházán a polgármester szobájában ég a villany, ennek akkor nem tulajdonít nagy jelentőséget.
Másnap reggel a hivatalában Péterfivel észreveszik, hogy valaki felforgatta a Sertéstenyésztő aktáit, és minden bizonyítékot eltüntetett. Neki azért kellett, mindenképpen az estélyen maradnia, hogy ezt megtehessék.
Bemegy a polgármesterhez, feljelentést akar tenni, a polgármester kineveti, és elmagyarázza a főügyésznek, hogy ő azért töltheti be ezt a posztot hosszú idő óta, mert bár segítette a rokonait, de soha egyiknek sem szerzett állást a városnál. Kopjáss már érzi, hogy vesztésre áll az ügye, amikor a polgármester az utolsó kártyáját is kijátssza. Kopjáss nagybátyja, Berci bácsi a saját kalácsbányájából származó szén helyett, mintának két vagon jó minőségű salgótarjáni szenet szállított a városnak. A vagonokon még a salgótarjáni feladócédula is rajta maradt.
Úgy érezte elveszett, letaglózva hagyja el a polgármester szobáját.
Kiderül, hogy a másik szobában ott volt Kardics bácsi, s mindent hallott. Mind a ketten nagyon elégedettek, úgy érzik, hogy most már Kopjásstól remekül használható ember lesz, akinek kiváló ötletei vannak.
Ekkor hozza Péterffy a hírt, hogy Kopjáss öngyilkos lett. A polgármester és Kardics bácsi azonnal intézkednek, hiszen a város legbecsesebb emberéről van szó, mindent meg kell tenni, hogy megmentsék.